Pap Éva fél évszázada játszotta első filmszerepét. A Vígszínházhoz Várkonyi Zoltán szerződtette, szerepálmát azonban már a Madáchban valósíthatta meg. Most civil boldogság várja: unokája lesz.
- Hogy lesz egy pápai lányból színésznő?
- Már akkor annak készültem, amikor még azt sem tudtam, mi az a színház. Mindig jól énekeltem, szavaltam, szerettem szerepelni. Apám korán meghalt, a naplójában megtaláltam a kiskori bejegyzéseit rólam és a szereplési vágyamról. Anyám természetesen nem örült a pályaválasztásomnak. Az ötvenes években rettentő nyomorban éltünk, mert egyedül maradt két gyerekkel. Ezért férjhez ment, hogy el tudjon tartani minket. Én viszont már nagylány voltam, alig vártam, hogy elszabaduljak otthonról és a nevelőapámtól. 1957-ben jöttem fel Budapestre, azt sem tudtam, merre van a főiskola. A három színészi rostavizsgám közül az elsőre Győrben került sor, mint a Pápához legközelebbi színházban. Földes Gábor volt akkor az igazgató, akit egy év múlva kivégeztek a forradalomban való részvételéért. Az Arany Lacinak című verset mondtam, és a társulat megtapsolt. Továbbjutottam. Ugyanezt szavaltam Pesten is, meg egy Honthy Hanna-számot énekeltem. Rögtön felvettek, Simon Zsuzsa és Gáti József osztályába kerültem.
- Vidéki kislány Pesten. Hogyan érezte magát?
- Bár szerettem Pápát, örültem, hogy elszabadultam. Patinás, régi város, de elzárva a világtól. Itt fent kollégiumban laktam. Aztán Szegedre kerültem, mert főiskola után kötelező volt vidékre menni. De két év után újra Pesten voltam, ráadásul a Nemzeti Színház tagjaként. Én még játszottam a régi épületben, amelyet 1964-ben bontottak le. Már főiskolás koromban felfedezett a film. 1959-ben Ranódy László rendezte az elsőt, az Akiket a pacsirta elkísér címűt, és utána sorra következett a többi: a Megöltek egy leányt, a Megszállottak, a Mit csinált felséged 3-5-ig?, a Szindbád, a Hangyaboly, a Magyarok jut hirtelen eszembe. Az első tíz évben rengeteg dolgoztam, befutott színésznő voltam. Mégis azt hiszem, a döntő dolgokban nem volt szerencsém.
- A legnagyobb sikert talán Várkonyi Zoltán Jókai-adaptációi jelentették. Az Egy magyar nábobban Mayer Fannit játszotta. Ezt a filmet a tévé ma is rendszeresen műsorára tűzi, nemzedékek nőttek fel rajta.
- Akkor már a Vígszínház tagja voltam, ahová Várkonyi hívott 1966-ban. De évekig kellett várnom egy olyan jó szerepre, mint a Három nővér Irinája. Túl sokan voltunk akkor színésznők a Vígben. Mégis tizenhat évet töltöttem ennél a színháznál, mielőtt a vidéki évek következtek, négy megyeszékhely színházánál. A Macskajáték Egérkéjét már terhesen játszottam a Pestiben Sulyok Mária Orbánnéja mellett. Nem volt könnyű természet, de engem szeretett. István, a fiam 1975-ben született, a férjem Koltai János színész. 1994-ben kerültem a Madách Színházba, Kerényi Imre igazgatóhoz. Játszottam Szomory Dezső Hagyd a nagypapát! című darabjában, ami nagy kiugrást jelentett számomra. A stúdióban pedig Németh László Cseresnyésében, Koltai János rendezésével. Még megvalósíthattam nagy szerepálmomat, Honthy Hannát a róla szóló A primadonna című darabban, amelyben énekeltem, táncoltam. Utána szinte megváltozott körülöttem a légkör a színházban, még a portások is imádtak. De ekkor már dübörgött A fantom és a többi musical, és a Madách prózai tagozata lassan megszűnt. Az intenzív szakmai munkámnak mégsem ez, hanem a 2003-as balesetem vetett véget, ugyanis súlyos bokatörést szenvedtem. Az utóbbi évek a Budaörsi Játékszínben teltek. A néma levente még műsoron marad, csak más játszóhelyen, mert a színházban tavaly igazgatóváltás történt. Azon kívül voltak és vannak ének fellépéseim, és készítettem egy CD-t Ady Endre verseiből.
- Hogyan ünnepli a kerek születésnapot?
- Nagy örömmel. Idén ugyanis - végre - nagymama leszek! A fiamék szerencsére velünk egy házban laknak, így talán szükség lesz az aktív jelenlétemre. Most tudtuk meg, hogy a jövevény fiú lesz. Pillanatnyilag ugyan még el sem tudom képzelni a nagymamaságot, de alig várom...
