Silvio Berlusconi, az olasz kereskedelmi televíziózás alapítója imázsa megépítésében nem a televíziót, a mozgóképet hívta segítségül, hanem a fotográfiát. Ez derül ki Marco Belpoliti irodalomkritikus-szociológus könyvéből, amely a Guanda kiadó gondozásában jelent meg, és amely fényképeken keresztül mutatja be az olasz kormányfőt.
Belpoliti archívumokból szedte össze azokat a fotókat, amelyek a nagy olasz lapokban jelentek meg róla több mint 30 éven át. A könyv nem politikai esszé, nem tartalmaz sem dicsérő, sem bíráló szavakat, a szerző a képeket elemzi. A szerző véleménye szerint a kormányfő avatott színész, aki elrejtette mind pozitív, mind negatív érzelmeit, amikor korábban még vállalkozói imázsát alakította. Nem jelent meg az arcán sem kétség, sem félelem, sem nyugtalanság, ugyanakkor sem öröm, sem boldogság, még lelkesedés sem. Politikusként hatni tudott a női választókra, olyan jó/rossz fiúként is, aki képes legyőzni saját gyengeségeit és emberi mivoltát hangsúlyozta, amikor a világ elé tárta, hogy hajbeültetést végeztek rajta, vagy valamely betegségen esett át.Belpoliti úgy véli, hogy Berlusconi fotótörténetének két szakasza volt. Az egyik 1988-ig tartott, amikor időnként még a retusálást sem vetette meg. A másik szakaszban pedig "diétával, tornával, kocogással érte el és mutatta meg fizikai átalakulását".
Luigi Broschinak, a Guanda-kiadó vezetőjének megtetszett Belpoliti ötlete, mert, mint a Corriere della Sera című olasz lapnak elmondta, "a fotók többet elárulnak, mint amennyit valaki meg akar mutatni". Szerinte "a könyv olyan kulturális elemzés, amely hatásosabb, mint egy politikai pamflet".