Tragikus sors - vitális költészet címmel rendezett irodalmi estet szerdán Radnóti Miklós születésének 100. évfordulója alkalmából a Párizsi Magyar Intézet. A magyar költőről verseinek francia műfordítója, Jean-Luc Moreau, valamint három frankofón magyar költő, Tóth Krisztina, Lackfi János és Imreh András beszélgetett.
Ennek kapcsán Jean-Luc Moreau költő-műfordító, a párizsi Keleti Nyelvek és Civilizációk Intézete (INALCO) magyar tanszékének korábbi vezetője a költő Mint a bika című 1933-ban írt versét idézte, amelynek utolsó soraiban (Így küzdök én is és így esem el majd, s okulásul késő koroknak, csontjaim őrzi a táj) Radnóti megjósolta saját halálát. A munkaszolgálatban történt kivégzése előtt néhány nappal pedig Gyökér című versében érezte meg a közeli véget (Virág voltam, gyökér lettem, súlyos, sötét föld felettem). Azt is kevesen tudják - hívta fel a figyelmet a fordító -, hogy az Erőltetett menet című költeményét már a menet megindulása előtt megírta Radnóti.
Annak a kérdésfelvetésnek a kapcsán, hogy szétválasztható-e egy költő sorsa és a mű, Tóth Krisztina arra mutatott rá, hogy Radnóti többször is elmenekülhetett volna sorsa elől, de ő mindig a halál felé vezető utat választotta, és erről a sorsról írta nagy verseit. Véleménye szerint Radnóti művészetének fejlődése szoros kölcsönhatásban állt a világ változásaival: a háború fenyegetettségében fordult a klasszikusabb formák felé, mert a világ kaotikussá válásával képtelen lett volna olyan hosszú avantgárd verseket írni, mint fiatalkorában.
Imreh András úgy vélte, hogy a költő élete mindig hat a művészetére, de egy remekmű az életrajz nélkül is érthető, viszont az életrajzi elemek természetesen segíthetik a megértést. Ezek az elemek benne vannak magában a szövegben általában, ahogy Radnóti leírásai a tájról is pontosan megadják a versek írásának kontextusát is. Imreh András szerint Radnóti - aki négy évvel a háború kitörése előtt megérezte a világégést - olyan érzékeny volt, mint Kafka, de a költő víziója a világról sokkal törékenyebb, mint a groteszk írójának. A francia szerzők közül pedig elsősorban derűs és nyugodt személyisége miatt leginkább Antoine de Saint-Exupéryre emlékezteti Imreh Andrást Radnóti.
Az est végén Yves-Jacques Bouin színész a jelenlévő költőktől olyan verseket olvasott fel franciául, amelyek valamilyen okból párhuzamba állíthatóak Radnóti költészetével.
A három magyar költő csütörtöktől három napon át a hatodik alkalommal megrendezett Üdv a költőknek! című irodalmi fesztivál vendége Dijonban, amely az ottani Szépművészeti Múzeumban pénteken megnyíló Magyar Vadak című nagyszabású kiállítás alkalmából idén a kortárs magyar költészetet állította középpontjába. Tóth Krisztina, Lackfi János és Imreh András a La Voix des Mots (A szavak hangja) nevű egyesület meghívására felolvasásokon és író-olvasó találkozókon vesz részt, valamint Trois poetes hongrois (Három magyar költő) címmel közös kötetük jelenik meg franciául az Éditions de Murmures kiadó gondozásában.
