Átadták a Szendrey Júlia szülőházában berendezett emlékszobát Keszthelyen, a Pannon Egyetem Georgikon Karának gazdasági területén: az emlékhely a Georgikon Kar, Keszthely önkormányzata és Petőfi Irodalmi Múzeum összefogásával valósult meg.
Szendrey Júlia Petőfi Sándor feleségeként, a hozzá írt verseken keresztül vált ismertté. Kevésbé köztudott, hagy maga is foglalkozott szépirodalommal: naplót, esszéket, rövid prózákat írt, verseket költött, George Sand-írásokat fordított. Andersen meséi 1856-ban, az ő fordításában jelentek meg először Magyarországon - mondta el Ratzky Rita, a Petőfi Múzeum irodalomtörténésze, a kiállítás kurátora.
A keszthelyi katolikus plébánián őrzött keresztelési anyakönyvi kivonat tanúsága szerint Szendrey Ignác jószágigazgató és Gálovits Anna idősebbik gyermeke - Júlia - 1828. december 29-én született a Szendrey-majorban. Gyermekkorát a keszthelyi Festetics birtokon töltötte. Édesapja később a Károlyiak jószágigazgatója lett, ezért a család a Szatmár vármegyei Erdődre költözött. Szendrey Júlia iskoláséveit Mezőberényben kezdte el, de az ifjú hölgyek számára akkoriban kötelező ismeretekre - német nyelv, zene, tánc, illemtan, rajz - Pest-Budán, a Tenczer-Lejtei Leánynevelőben képezték ki.
Petőfi Sándorral 1846. szeptember 8-án, a nagykárolyi megyebálon ismerkedett meg. A szülői tiltás ellenére egy évvel később, az erdődi barokk várkastély kápolnájában házasságot kötöttek. Gyermekük, Petőfi Zoltán 1848. december 15-én, Debrecenben született.
A segesvári csata után Júlia megpróbálta felkutatni férjét. Egy ideig Kolozsvárott, majd apjánál, Erdődön élt. Még a gyászév letelte előtt, 1850-ben férjhez ment Horvát Árpád történészhez. Házassága nagy megütközést keltett, a közvélemény elítélte, és még a barátai köre sem értette meg, hogy nem volt más útja a talpon maradáshoz. Második házassága boldogtalan volt, élete utolsó évében már férjétől különváltan élt.
