Záróakkordjához érkezett a Magyar Vadak 1904-1914 című nagy sikerű kiállítás egyéves franciaországi körútja: a dijoni Szépművészeti Múzeumban megnyílt tárlat különlegessége, hogy a magyar festmények először láthatók együtt az irányzat francia mestereinek munkáival.
André Derain: Hyde Park
Tavaly nyár óta 90 ezren látták Franciaországban a Nemzeti Galéria mintegy 250 festményt és több, mint száz grafikát felvonultató 2006-os kiállításának anyagából francia kurátorok által összeállított válogatást. Elsőként a fauvizmus bölcsőjének tekintett Céret Modern Művészetek Múzeumában, majd ősszel a francia Vadak alapítójaként tisztelt Henri Matisse szülővárosában, Le Cateau-Cambrésisben. A dijoni Szépművészeti Múzeumban további 60 ezer látogatóra számítanak június 15-ig: a 150 ezer lakosú francia városban a helyi buszok oldalán és a középületeken óriásplakátok hirdetik a Magyar Vadakat.
A burgundiai hercegek középkori palotájában található Szépművészeti Múzeum alcímet is kölcsönzött a válogatásnak: "Lecke Matisse-tól". A magyar festmények ugyanis először láthatók együtt a francia fauve-ok, Matisse mellett Derain, Vlaminck, Marquet, Manguin, Dufy és többek között Van Dongen remekműveivel.
Sophie Barthélémy, a dijoni tárlat kurátorának elképzelése szerint a Franciaországban többségében először kiállított, eddig szinte ismeretlen magyar művek és a közismert francia alkotások együttes bemutatása azt az egyenrangú művészi párbeszédet idézi meg, amely száz évvel ezelőtt Párizs és Budapest között folyt. André Derain világhírű Hyde Park című festménye mellett először látható Czóbel Béla parkrészlete vagy Ziffer Sándor Zongorázó nője mellett Henri Manguin hasonló témájú festménye. A londoni Tate Modernből érkezett Matisse-nak André Derainről készült portréja, mellette pedig Nemes Lampérth József hasonló színekkel megfestett önarcképe van kiállítva.
Czóbel Béla: Parkban
Az egymást mellett tematikus rendben (városképek, csendéletek, aktok, portrék) kiállított mintegy száz magyar és ötven francia festmény, grafika, szobor és kerámia egyértelművé teszi a hasonlóságokat és a különbségeket is a magyar Vadak és az őket megihlető francia fauvizmus között: az erőteljes színek, merész ecsetkezelés, könnyed vonalvezetés mellett a magyar irányzat realistább, közelebb áll a látványfestészethez, mint a francia. A nagyon kifejező, összetett önarcképekben viszont érződik a Közép-Európában született pszichoanalízis hatása, ami teljesen hiányzik a korabeli francia művekből.
"Ez mindennek a betetőződése. Most és itt beigazolódott az, amit Passuth Krisztina művészettörténész több mint egy évtizede állít: a magyar irányzat integrálható a francia fauvizmusba. A magyar alkotások teljesen egyenrangúak a francia remekművekkel. Elértük a célt, amit a francia körúttal szerettünk volna. Ráadásul több párosításból a magyar mű előbb született, mint a francia. Nem arról van szó, hogy egymást másolták volna a festők, hanem az együttgondolkodás érződik a képekből" - mondta a megnyitón Barki Gergely, a 2006-os magyarországi kiállítás egyik kurátora. A fiatal művészettörténész azt is elmondta, hogy a franciaországi turné első hozadékaként a magyar Vadak értéke megnőtt: korábban elveszettnek hitt képek újabban vagyonokért cserélnek gazdát a művészeti piacokon.
Passuth Krisztina azt hangsúlyozta: "ezzel a kiállítással a magyar festészet 1914-ig tartó szakaszát újra lehet értékelni. Nem külön nagybányai és egyéb festőtelepek szerint kell az alkotókról beszélni, hanem valamennyien beilleszthetőek a korabeli európai festészet egységébe".
Az 1905-ös párizsi Őszi Szalonon bemutatkozott forradalmasított új stílust követő festőket a kritika nevezte el fauve-oknak, azaz vadaknak, a művészetüket később pedig fauvizmusnak, amely egész Európában elterjedt. A francia fauvizmus legelső külföldi követői voltak azok a Münchenben és Budapesten végzett fiatal magyar festők, akik a XIX. és a XX. század fordulóján érkeztek Párizsba. Nyaranta azonban hazatértek, hogy műveiket a szabadban, többek között a nagybányai festőtelepen, Nyergesújfalun, Szolnokon, Gödöllőn, Hódmezővásárhelyen, Kecskeméten vagy Szentendrén alkossák meg, s az akadémikus stílussal szemben létrehozzák a magyar modernizmust, de soha nem szerveződtek olyan egységes mozgalommá, mint a francia fauve-ok, akiknek közös kiállításaik és manifesztumaik voltak.
A rangidős Rippl-Rónai József mellett közéjük sorolható Czóbel Béla, Berény Róbert, vagy a Matisse-t látogató Perlrott Csaba Vilmos, Bornemissza Géza, Tihanyi Lajos, Boromisza Tibor, Galimberti Sándor és felesége, Dénes Valéria, az egyetlen nő a Vadak között, de a Gauguinért lelkesedő Ziffer Sándor és a Nyolcak csoportjához tartozó Kernstok Károly, Czigány Dezső, Márffy Ödön és Pór Bertalan is.
A francia kulturális minisztérium évente 10-12, országos érdeklődésre számot tartó kiállításnak nyújt kiemelt támogatást, közéjük tartozik 2008-2009-ben a Franciaországból indult fauvizmus magyar alkotóinak műveiből összeállított tárlat.
