Amikor a kis fémszínű készülékbe anyukánk befűzte a szalagot, majd lekapcsolta a villanyt, a szobában furcsa szag terjengett és az alig hallható nyikorgás kíséretében a nagyszoba fehér falán egyszer csak megjelent Öreg néne és az ő őzikéje, az számunkra még maga volt a csoda. Vajon képes-e fennmaradni a házimozinak ez a retró műfaja a számítógépes játékok, 3D mozik, és dolby surround házimozi rendszerek korában?

Képnézegetés - a vásári látványosság
"Debreceni sokadalom!
Nézz e képre, halld meg dalom:
Szomorú történet esett,
- Kin sok jámbor szív megesett -
E szomorú időben;
Arrul szerzék ez új verset
Ebben az esztendőben.

Első képem azt mutatja:
Grófkisasszonyt feddi atyja,
Mér fejére súlyos átkot,
Hogyha az íródeákot
Még tovább is szíveli,
Kihez a sáros cipőjét
Sem méltó megtörleni."

Részlet Arany János:
A kép-mutogató c. verséből

A képek vetítése és nézegetése már évszázadok óta foglalkoztatta az embereket, sőt a falon megjelenő árnyképekben már évezredekkel ezelőtt előszeretettel gyönyörködtek a keleti népek. De a diavetítés előzményének tekintik a camera obscurát, vagyis a lyukkamerát - ami például már Da Vincit is foglalkoztatta - vagy a már 1800-as évek végén feltalált bűvös lámpást, a laterna magicát is. A 17 századtól népszerű szórakoztatási mód volt a képmutogatás, vagyis a vásári komédiások kezdetleges „Power Point” bemutatói, melyek során rikító színekkel festett képek segítségével, vagy egy hosszú rajzos tekercs tekerésével illusztrálták tanulságos történeteiket. Később jött a kézzel festett üveglapok ábráinak kivetítése, az üveg diapozitívek használata. A technika fejlődésével párhuzamosan a diavetítés jelentősége is nőtt, a vásári látványosságból a tudományos ismeretterjesztés és az oktatás eszköze lett.

Ismeretterjesztés és propaganda

A hazánkban a huszadik század elején létre jött Uránia nevű tudományos társaság 1922-ig rendszeresen tartott vetítéseket az Uránia moziban. Az ilyen képekkel illusztrált előadások olyan fontosak voltak a kor kulturális életében, hogy még Karinthy Frigyes is kifigurázta az Így írtok ti kötetében megjelent A bőr című írásában.

1926-ban indult el a Falu Urániája nevű társaság, amely két év alatt több mint 3600 ingyenes diavetítéssel egybekötött előadást tartott országszerte. Ennek a társaságnak már az is célja volt, hogy a nehézkesen szállítható és törékeny üvegdiákat diafilmekre cseréljék. A film technikai fejlődése egyébként igen heves szakmai vitákat is kiváltott. Valóságos cikksorozat indult el arról, hogy vajon a pergő film, vagy a statikus dia használhatók-e jobban ismeretátadás céljára. Megálljon, vagy ne álljon meg, illetve Mozgó vagy állókép és ehhez hasonló című írások taglalják a témát, míg végül a szerzők bölcsen arra jutottak, hogy mindkettőnek megvannak az előnyei.

A képmutogatás eleinte a szórakoztatás egy formája volt, de hamar kiderült, hogy oktatási segédeszközként is kiváló. Innen pedig már csak egy ugrás volt, hogy a tömegtájékoztatás és híradás mellett, a befolyásolás, vagyis a propaganda eszközévé váljon.

Már a Falu Urániája is szívügyének tekintette, hogy a lakosság ne csak a műtrágyázás az állat és növényvédelem kérdéskörével találkozzon, valamint híres történelmi személyek életét ismerje meg a vetítések által. Több mint 1600 helyen vetítették a Magyar Golgota című filmet, amelynek az volt a célja, hogy felrázza a falvak lakosságát az ország megcsonkításával szemben támasztott közömbösségből.


A diafilmet aztán a későbbiekben is felhasználta a rendszer propaganda célokra, már csak azért is, mert sokkal olcsóbb volt mint a film.

A retró házimozi

A mesék nagy korszaka is az ötvenes évek elejétől indult, és a tévé tömeges elterjedéséig tulajdonképpen betöltötte a házi mozi szerepét.



Ekkorra a diák már nem is voltak olyan balesetveszélyesek, mint régen, mert a gyúlékony cellulóz-nitrát helyett cellulóz-acetátból készültek. A Magyar Fotó Állami Vállalat diaosztálya, majd az 1954 őszén megalakuló Magyar Diafilmgyártó Vállalat sorra gyártotta a mesediákat. Az ötvenes évek végére 200 mese volt már forgalomban. A hazai mese és ifjúsági irodalom klasszikusai mellett persze a szovjet rajzfilm műremekeit is feldolgozták ilyen formában.

Ami a diafilmek minőségét illeti, nem lehet mondani, hogy nem volt hangsúly a színvonalon, hiszen hazánk rajzfilmesei és illusztrátorai közül olyan alkotók adták nevüket, és rajzaikat a műfajhoz, mint például Dargay Attila, Macskássy Gyula, Richly Zsolt vagy Réber Zsolt.

A diák változatos eszközökkel készültek, voltak akvarellel, temperával készült diák, de kollázs technikát alkalmazó és bábfigurákat ábrázoló diák is. És sorra készültek olyan diák, amelyeken József Attila, Vörösmarty Mihály, Weöres Sándor, Kassák Lajos versei, vagy Benedek Elek meséi szerepeltek kísérőszövegként.

Létrejött egy érdekes fajtája is a diáknak, amely korabeli játékfilmek jeleneteinek fotóiból állt össze. Ilyen volt például a Gábor diák, vagy A kis Mukk.

A nyolcvanas években már komoly konkurenciát jelentett a diafilmnek a tévé és a videó, ekkor a műfaj életben tartására tett kísérletként piacra dobták a hangos diákat, amikor is a diát hanglemezzel, vagy hangszalaggal együtt árulták, így híres színészek tolmácsolásában lehetett meghallgatni a történeteket.

A diafilm reneszánsza

A technikai fejlődés, az életmódváltozás és a rendszerváltás miatt a diafilmiparnak majdnem befellegzett. De csak majdnem. A Diafilmgyártó a mai napig működik és az egyetlen cég hazánkban, amely diafilmet gyárt. A vállalat életében a mélypont a 90-es évek eleje volt, de a cég 97-es privatizációja után lassan újraindult az építkezés. De még ekkor sem, és még 10 éven keresztül nem volt arra kapacitásuk, hogy új diafilmeket készítsenek, csak a megelőző évtizedek diafilmjeit értékesítették - mondja Lendvai Gabriella a cég ügyvezetője.

2003-ban aztán megjelent az első új diafilmes mese, azóta minden évben igyekeznek néhány újjal gyarapítani a mesekészletet, és a kereslet is egyre nagyobb. Mostanra el lehet mondani, hogy a diafilm reneszánszát éli. Míg a hatvanas-hetvenes években többszázezres eladást produkált a Diafilmgyártó Vállalat, addig a mélypontot a körülbelül 60 ezer darabos éves eladás jelentette a 90-es évek elején. Ehhez képest ma már évente 90 ezer diát tudnak értékesíteni. „A növekvő népszerűség talán a nosztalgiából fakad, hiszen mindenki szívesen emlékszik vissza gyermekkora vetítéssel töltött, kedves, meghitt óráira és ezt szeretné gyermekeinek is átadni. Emellett azonban határozottan érezhető egy tudatos visszafordulás is a régi, hagyományos értékekhez és a diafilm kétségkívül az.” – mondja az ügyvezető.

Az új mesékkel igyekeznek igazodni a mai gyerekek érdeklődési köréhez. Feldolgozták Esze Dórának egy modern királylányos történetét, a kisfiúk érdeklődésére számítva pedig készültek vonatos, tűzoltóautós mesék és népszerű a Mamarkoló, Paparkoló és gyerekük a Kismarkoló története, valamint a Bartos Erika által írt és rajzolt Bogyó és Babóca sorozat.

Ám az abszolút favoritok még most is a klasszikus, régi diafilmek, például az Öreg néne őzikéje, a Csipkerózsika, vagy a Hófehérke. Az, hogy ezekre is folyamatosan van kereslet, az azt mutatja, hogy mindig vannak új vásárlók, akik elkezdenek, vagy újrakezdenek diázni, hisz szinte mindenki ezeknek az alapmeséknek a beszerzésével kezdi a diafilmek vásárlását.

Nagyon úgy tűnik tehát, hogy sokan tudatosan nyúlnak ehhez a "régimódi" szórakoztatási módhoz, gyerekkoruk iránti nosztalgiájuk miatt saját gyerekeiket sem akarják kihagyni a diavetítés örömeiből. Kérdés persze, hogy akik most picik, vajon továbbviszik-e a hagyományt. "Azért dolgozunk, hogy ne maradjon ki generáció és minden kisgyermek találkozzék a műfajjal, még az is, akinek családi körben nem adatik meg, hogy diázhasson. Sok rendezvényre járunk vetíteni magunk is, de játszóházakkal, könyvtárakkal, művelődési házakkal működünk együtt, akik szintén rendszeresen vetítenek. Gyermek kórházakba adományként küldtünk filmeket , óvodáknak vásárlási akciókat szervezünk." - mondja Lendvai Gabriella.

Hungarikum?

A másik módja a diafilm biznisz bebetonozásának a külföldi piacok meghódítása lehetne. Bár a régió országaiban régebben sok helyen volt divatos a diavetítés, mostanra már-már hungarikummá vált, hisz sehol máshol nem gyártanak már diafilmeket. Ez akár még meg is könnyíthetné a külföldi piacon a helyzetet, de ahol például soha nem volt a diavetítésnek hagyománya, ott elég nehéz megteremteni rá az igényt. A Diafilmgyártó honlapja angol és német nyelveken is olvasható, így több külföldi magánszemély is vásárolt már diafilmet - vannak a nyelvtanulást segítő idegen nyelvű diafilmek is -, valamint részt vett a cég a nürnbergi Nemzetközi Játékvásáron is, de ahogy a cégvezető mondja "az átütő siker még várat magára". Egy erős reklámkampánnyal talán előmozdíthatnák a dolgot, de arra sajnos nincs pénzük – mondja az ügyvezető.

Másik állandó probléma, hogy a diavetítő készülékek nehezen szerezhetők be. A hazai gyártású, jó minőségű szalagos és keretes dia továbbítására egyaránt alkalmas Kvant nevű készülékek előállítása jelenleg is szünetel a vállalkozó anyagi problémái miatt, egy másik egyébként folyamatosan beszerezhető kínai készüléket pedig gyengébb fényereje miatt inkább csak otthon lehet használni.

A lényeg, hogy együtt a család

Bár a Diafilmgyártónak vannak speciálisan oktatási célra kiadott sorozatai, az iskolákban már kevéssé használják a diát, de otthon ettől még nagyon jól alkalmazható a dolog akár tanításra is. Szakértők szerint a diavetítésnek nagy szerepe lehet az esztétikai értékekre való nevelésben, és az olvasásra nevelésben is. A diavetítéskor az olvasó szerepe egy kiváltságos szerep. A gyerekek rendszerint alig várják, hogy ők is olvashassanak - mondja Lendvai Gabriella. Be lehet kapcsolni őket a történetbe, szerepek szerint leosztani, hogy ki melyik szereplő szövegét olvassa. A film tekerésének tempóját pedig szabadon igazíthatjuk a gyerekek igényei szerint. Az irodalmi műveket feldolgozó diák felkelthetik az érdeklődést a gyerekekben, és talán szívesebben veszik le később a teljes regényt is a polcról. Az idegen nyelvű diák pedig hatékony és játékos kiegészítői a nyelvtanulásnak.

A hang és a vizuális élmény együttesen sokkal mélyebb nyomokat hagy elménkben, mintha csak hallás után, vagy csak vizuálisan találkoznánk az információkkal. "A vizuális technika alkalmazásával az ismereteknek 3 nap elteltével már csak a 20%-a felidézhető. A hallás útján szerzett ismeretek esetében három nap múlva az eredmény már csak 10%-os. A kettő kombinatív alkalmazásánál az ismeret megszerzésének idejétől számított 3 óra múlva 85%-os a visszaemlékezés, 3 nap múlva hatásfoka 65% körül mozog. Így a tanulásban, a bevésésben különösen óvodás korban a diafilmeknek jelentős szerepe lehet." - írta egy tanulmányában Illés Gabriella pszichológus.

A gyerekeket persze nem ezek a százalékok érdekelik, hanem maga az élmény. Lendvai Gabriella szerint a diavetítés lényege a közös élmény, az, hogy mindez egy meghitt, játékos családi program. Ugyanis hiába zúdul a gyerekekre rengeteg vizuális élmény tévéből, és a számítógépek monitorairól, hiába lehet tucatnyi mesecsatorna elé odaültetni őket, ha a család összegyűlik a sötét szobában a diavetítő fényénél és a szülő hangján szólal meg a mese, az a mai gyerekeknek is tetszeni fog.