Dr. Hiller István oktatási és kulturális miniszter március 15. alkalmából szombaton délelőtt az Iparművészeti Múzemban átadta az állami kitüntetéseket a művészeti és kulturális élet területén kimagasló teljesítményt nyújtó alkotóknak, így többek között Katkó Tamás fotóművésznek Balogh Rudolf- díjat adományozott.
Katkó Tamás 1958-ban született Budapesten. Fényképezni gimnazista korábankezdett. Érettségi után fotólaboráns a Magyar Állami Földtani Intézetben, majd műtárgyfotós az Országos Színháztörténeti Múzeumban. 1982-ben megismerkedett Haris Lászlóval, aki mellett asszisztensként dolgozott a Pannónia Filmstúdióban, s aki meghatározó mestere lett. Gimnazista korában amatőr színjátszással, majd színházi rendezéssel is foglalkozott, később előadóművész, a Forrás Kör alapító tagja. 1984-től 1997-ig a legendássá vált Arvisura Színház fotósa, 1998 óta dolgozik a Közép-Európa Táncszínházzal. Kőszínházakban 1995 óta fényképez, 2002-ben egyedüli fotográfusként lehetett jelen a Nemzeti Színház nyitóelőadása, Az ember tragédiája főpróbáin.
Első kiállítását 1984-ben rendezte, azóta Magyarország- és Európa szerte több mint negyven önálló tárlata nyílt. Legfontosabb képei a színházról szólnak. Színházi-, idegenforgalmi- és műtárgyfotózás mellett grafikai- és számítógépes, valamint kiállítás-rendezési munkákból él. 2002-től tevékenysége a Leitz Hungária exkluzív támogatásában részesül.
Tagja a Magyar Fotóművészek Szövetségének, a Magyar Fotóriporterek Társaságának, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének és a fotós szekció vezetője az Alternatív- és Független Színházak Szövetségében. Munkáit számos magángyűjtemény mellett a Herman Ottó Múzeum, a Magyar Fotográfiai Múzeum és a Vatikáni Múzeum őrzi. Jelenleg a Kolta Galériát vezeti.
"Végülis számítottam a díjra."- mondta el a Kultúrpartnak a fotográfus. "Tavaly is felterjesztettek. De a díj nem jár automatikusan az embernek. Vagy adnak, vagy nem.”
Kérdésükre, hogy mit jelent számára a Balogh Rudolf - díj, Katkó Tamás azt mondta: „Terhet jelent, hiszen óriási felelősséggel jár: felelősséggel tartozom az egész fotós társadalomnak a munkámmal. Persze emellett kenegeti is egyben az ember lelkét”.
A fotóművésznek ötvennél is több egyéni kiállítása volt, ám ő mégis elsősorban a másoknak rendezett kiállításokat említi nekünk kedves emlékként:
"Nagyon jól sikerült Korniss Péter Volt egyszer egy színház című kiállítása. Péterrel válogattuk össze az anyagot, utána pedig én tettem össze a kiállítást. Ez két dolog miatt volt csodálatos: egyrészt Korniss negatívjai miatt, másrészt pedig, hogy megismerhettem a legendás 25. Színházat.”
Katkó Tamás a színházi fotózásokat szereti leginkább, de mint mondja, sok kihívás áll még előtte. „A következő húsz évem biztosan nagyon izgalmas lesz: szeretnék a magyar tájjal foglalkozni. Nemrég pedig elkezdem egy gyermekeknek szóló sorozatot készíteni, de még nem vagyok vele készen teljesen, dolgozom rajta."
Katkó Tamás munkája miatt bejárta szinte az egész világot. Ahogy azt a fotóművész elmondta, legemlékezetesebb útjának a januári finnországi látogatását tartja, emellett pedig Anglia is kedvenc úticéljai közé tartozik. „Az Arvisura Színházzal háromszor is voltam Angliában, de a portugál munkámra is szívesen emlékszem vissza”.
A fotográfusnak több tanítványa is van, óriási szeretettel mesél róluk: „Egyrészt kötelességem tanítani, másrészt pedig talán jól is csinálom. A mai fiatalok olyanok, mint mi voltunk. Nagyon nyitottak, rengeteg pótolnivalójuk van, ám lelkesen dolgoznak. Én is mindig örömmel fedeztem fel az újat. A mai fiatalok között nagyszerű tehetségek vannak szerencsére”.
Katkó Tamás elmondása szerint jelenleg "töltekező időszakban" van. "A közeljövőben szeretnék visszatérni a Kultúrpartra írni és fotózni egyaránt, és
folytatni Képolvasó rovatomat”.