Az idei színházi világnapon, március 27-én Augusto Boal brazil drámaíró, rendező üzenetét olvassák fel a magyarországi teátrumokban az előadások előtt.
„Nem tudatosul bennünk, de az emberi kapcsolatok színházi mintákat követnek: a tér használata, a testbeszéd, a szavak megválasztása, a hanghordozás, a gondolatok és érzelmek ütközése, vagyis mindaz, amit a színházban bemutatunk, és saját életünkben is megélünk, azt sugallja: a színház teremtett minket!” – olvasható a brazil drámaíró világnapi üzenetében.
Augusto Boal arra is felhívja a figyelmet: „művészetünk arra tanít, hogy nyitottan fogadjuk be a mindennapi élet előadásait, melyekben egyformán vagyunk színészek és nézők, s elmosódik a színpad meg a zsöllye közti határ. Valamennyien művészek vagyunk: a színház arra tanít, hogy meglássuk azt, ami nyilvánvaló, de már annyira hozzászoktunk, hogy észre sem vesszük. A megszokott láthatatlanná válik, és épp azért hozunk létre előadásokat, hogy megvilágítsuk mindennapi életünk színpadát”.
A világnapot a Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) bécsi közgyűlésének határozata alapján 1962 óta tartják meg március 27-én, annak emlékére, hogy 1957-ben ezen a napon volt a Párizsban működő Nemzetek Színházának évadnyitója. A szervezők célja, hogy felhívják a figyelmet a színházművészet, tágabb értelemben a kultúra fontosságára, tisztelegjenek a színészek, színházi dolgozók előtt, s kérjék a közönség szeretetét, támogatását. A színházi világnapi ünnepségek egyik fontos része az üzenet, amelyet az ITI felkérésére egy jeles színházi ember ír. Az első színházi világnapi üzenetet 1962-ben a francia Jean Cocteau írta.
Az ITI felkérésére idén Augusto Boal brazil drámaíró, rendező, elméleti szakember fogalmazta meg a világnap nemzetközi üzenetét. Az 1931-ben született Augusto Boal 1956 és 1971 között Sao Paulóban a Teatro ARENA igazgatója volt. Mivel a színház a maga eszközeivel harcolt az 1968 után bekövetkezett diktatúra ellen, 1971-ben Augusto Boalt letartóztatták, megkínozták és száműzetésbe kényszerült. 1979-ben Párizsban telepedett le, de közben rendezett Németországban és Ausztriában is. 1986-ban hazatért, jelenleg az általa létrehozott Centro do Teatro do Oprimido do Rio de Janeiro (a Rio de Janeiró-i Elnyomottak Színháza) munkáját irányítja.
Lakos Anna beszámolt arról, hogy a színházi világnapon a fővárosi AKKU-ban egész nap programokkal, köztük előadásokkal várják az érdeklődőket, majd este a Vígszínházban tartandó hagyományos gálaesten adják át a Hevesi Sándor-díjat, amely a Nemzetközi Színházi Intézet Magyar Központja, a kulturális tárca és a Fővárosi Önkormányzat közös elismerése. A díjat olyan személyiségek kaphatják meg, akik tevékenységükkel jelentősen elősegítették a magyar színházművészet nemzetközi megismertetését.
Lampl Lajos, a MASZK Országos Színészegyesület ügyvezető titkára elmondta: a gálaesten átadják a szervezet kitüntetéseit, a Gobbi Hilda-életműdíjat és a pályakezdőknek odaítélhető Soós Imre-díjat.
Ugyancsak a színházi világnapi ünnepségen adják át a Mensáros László-díjat, amelyet a művész emlékét őrző alapítvány 1994-ben hozott létre a kiemelkedő előadóművészi munka elismerésére; valamint a Vámos László-díjat, amelyet az 1996-ban elhunyt Kossuth-díjas rendező emlékére Psota Irén, a nemzet színésze alapított.
Lampl Lajos beszámolt arról, hogy most másodszor a Szabadtéri Színpadok Szövetsége is odaítéli az Amfiteátrum-díjat a színházi világnap alkalmából.
