Azt hiszem, némi magyarázatra szorul, ha azt állítom, hogy nagyon szeretek a folyamatosan feltúrt, munkagépektől zajos Múzeum körúton mászkálni, ahol állandósult a forgalmi dugó. Furcsának tűnhet, miért sétálok örömmel az aládúcolt házak mellett az aszfalt nélkül hagyott járdán porban, sárban. A Nemzeti Múzeum tekintélyes épületének látványa mellett az is sokat nyom a latba, hogy az antikváriumok közé ékelődve, színesre festett állványzat alatt itt van Pest egyik legjobb bioboltja.
A bolt teljes körű biokínálattal rendelkezik, jobb oldalán az élelmiszerek, a pénztár mögötti részen a biokozmetikumok zsúfolt polcai várnak. Megtalálhatók itt laktóz- és gluténmentes termékek, bioivólevek, lekvárok is. Külön része van a csíráztatható magoknak: ilyenkor tavasszal különösen ajánlom ezeket az ízletes kis táplálék-kiegészítőket, szendvicsre, salátához nagyon finomak, és nem kell hozzájuk más, csak egy átlátszó tálka, víz és a tavaszi napsugarak.
A gabonakolbászok teljes vigaszt nyújtanak azoknak, akik kolbászra vágynak, de önszántukból nem esznek, vagy kényszerből nem ehetnek igazit. Ezek formájukra, állagukra és ízükre nézve is kísértetiesen hasonlítanak az igazira, csak kicsit „omlósabbak”. Készülhetnek hajdinából, kölesből, csicseriborsóból, búzából, rozsból, rizsből, kukoricából és szójából is.
Az estére beáztatott gabonát puhára főzik, ledarálják, hidegen sajtolt étolajjal elkeverik, hagymával, fokhagymával, borssal, köménnyel fűszerezik, kicsit összesütik, füstízű sóval ízesítik, kolbászkákat formálnak belőlük, és celofánba vagy sütőzacskóba szorosan beletekerik. Hűtőben tárolva néhány nap alatt összeérnek az ízek. Ezután 2-3 hétig fogyasztható. Úgy együk, mint az igazit, kenyérre, paradicsommal, paprikával, lilahagymával… Érdemes először a boltit kipróbálni, aztán otthon is lehet kísérletezni a különféle magokkal. A gabonakolbász receptje megtalálható Kun Ákos alapos, online szakácskönyvében is.
Tovább haladva a boltban, a gabonatermékek veszik át teljesen a teret: sós és édes, töltött és töltetlen péksütemények és százféle kenyér közt lehet válogatni. Impozáns méretű papírzsákokban állnak a különféle magvak (a drága bolthoz képest kímélő áron), annyit lapátolhatunk zacskóba magunknak, amennyire épp szükségünk van. Van itt búza, árpa, zab, rozs, feles borsó, hajdina, hogy csak néhányat említsek, és amire nagyon fáj a fogam: gyönyörű kézi és elektromos őrlőgépek kaphatók a magokhoz, melyekkel otthon, frissiben készíthetünk őrleményt vagy pelyhet.
A földre állított papírzsákok eleve bensőséges, keleties hangulatot sugároznak – ezt erősíti a mozaikkal kirakott kút, melyből Pi-vizet lehet vételezni.
Az őrlőgépre még csak áhítozók számára rengeteg féle liszt és dara áll rendelkezésre. Ez előtt a polc előtt napközben gyakran állnak biotermékeket kipróbálásra ajánló hostessek, érdemes ilyenkor benézni új ötletekért, de az eladók is nagyon felkészültek és készségesek.
A pénztárhoz várakozók sora általában hosszú, ilyenkor végig lehet mustrálni a biokozmetikumok kínálatát (szappanoktól kezdve a természetes hajfestékekig), meg az előttünk állók kosarát: múltkor egyik kedvenc gasztronómiai szerzőm állt előttem szakállasan, kosarában bio-mangalicaszalonna, biokenyér és biohagyma – így kell ezt csinálni!
Belépéskor a vidám állványzat melengette meg a szívemet, de a búcsú is tartogat kellemes meglepetést! A pénztárnál környezetkímélő módon nem adnak nejlonszatyrot, viszont felszereltek egy ikeás zacskótartót a falra, ahova köszönettel fogadják a feleslegessé vált tiszta reklámszatyrokat, így a rászorulók újrahasznosíthatják azokat.
