Átváltozások címmel a Bartók Emlékházban tartottak március 15-én koncertet. Eckhardt Gábor és Kádár István ötlete nyomán születik egy sorozat, aminek egyik darabja volt ez a délelőtti teltházas előadás.
Eckhardt Gábor rátermett előadóként/tanárként tartott élvezetes rövid bevezetőt minden Bartók mű és az alapot szolgáltató népzene elé. A sorozat nemcsak Bartók által közismerten népi indíttatást öleli fel, a következő ilyen összeállítás Haydn és a magyar népzene kapcsolatát dolgozza fel és mutatja be két hét múlva.
A 18. század végéig, a 19. század elejéig a népzene tényleg csak a szegény ember napi "ópiuma" volt. Énekelt, zenélt örömében, bánatában, de ez igazán az úri közönséget nem érdekelte vagy mai kifejezéssel a szélesebb közönséghez el sem jutott. Virág Benedek egy Kazinczyhoz írott levelében tiszta torokként jellemezte az ablaka alatt felcsendülő énekes "produkcióját".
Maga Bartók egy fatális véletlen nyomán talált rá a tiszta forrásra, Párizsban egy zenei versenyen nem nyerte el az első díjat "csak" a másodikat, rosszkedvűen el is döntötte, hogy az egészet abbahagyja. Egy barátja javaslatára azonban egy rövid időre elment Gerlice pusztára, kicsit megnyugodni és önmagára találni, ahol a házban, ahol lakott Dósa Lidi a szolgáló énekelt. Mindez 1905-ben volt. Innen eredezteti a zenetörténet Bartók népzene gyűjtői munkásságát.
Bartók és Kodály is bizony kemény megpróbáltatások és fizikai nehézségek közepette járta az országot, hogy begyűjtsék az akkor még élő, virágzó népzenét. Bartók a népzenét öntudatlan, a civilizációtól távoli, tiszta dolognak írta le és zseniális megfogalmazásában arra törekedett, hogy zeneszerzőként is úgy öltöztesse fel a népzenét, hogy közben a népzene lélegzete nehogy elakadjon. Neki ez sikerült.
A műsor első részében egy nóta-csokor hangzott el az Első rapszódia eredeti anyagából. Kádár István hegedűn, Szabó András népi brácsán, Fejérvári Zsolt népi bőgőn és Zimber Ferenc cimbalmon játszották el a gyűjtés autentikus anyagát. Közvetlen ezután hallgathattuk meg Bartók művét és csodálhattuk meg, hogy mennyire megőrizte a zeneszerző az eredeti dalok szépségét és alkotott mégis gyönyörű hegedű és zongora dallamokat igazi bartóki minőségben.
Ugyanez elhangzott a második Rapszódia esetében, csak itt inkább a román népzene különös ritmus világa elevenedett meg, valamint egy különös nóta-szóló, ami a hegedűjáték extra lehetőségeit is megcsillantotta. Ugyanez a különlegesség Bartók Rapszódiáját is színesítette, zseniális megoldásban. Mind az első, mind a második Bartók zenét valamint a Román népi táncok című Bartók művet Eckhardt Gábor és Kádár István adták elő számomra, aki Bartók-rajongó is vagyok, fantasztikusan muzikális tolmácsolásban.
A Román népi táncok című mű először zongorára íródott, csak később alkotta meg Bartók a zenekari változatot. A Román táncok előtti népzene ritmusvilágának megfejtésébe a közönséget is bevonta Eckhardt Gábor. Az egyik román népzenei produkciót pedig dobbantós tánclépésekkel kísérte az egyik fiatal zenész.
A délelőtti koncert hangulatához a zenészek vidám és muzikális hozzáállása, az Emlékház nagyon kulturált légköre és semmiképpen nem utolsó sorban a jól felépített program járult hozzá. Bartók zsenialitását nem is említem.
