„Hamarosan kézbe vehetjük az új Hippikiller albumot, aminek kapcsán a Hippikiller megtestesítőjével, Bihari Balázzsal (és elválaszthatatlan társával, Freuddal) beszélgettünk olyan szorosan kapcsolódó dolgokról, mint a MIR űrállomás, a Ludditák, a homofóbia és a Gecizők.
Az én zenei gyökereim messzire nyúlnak le, valószínűleg az óvodáig, operás gyerekkórusig, de ha arra vagy kíváncsi, hol vannak azok az asszociációs pontok, ahova datálni és definiálni lehet a Hippikillert, nem szolgálhatok pontos dátummal. Véletlenszerűen datálható Patti Smith gitárosához is, aki atomjaira rúgta az erősítőmet a Sziget Nagyszínpadán – egy évbe került, mire sikerült helyrehoznom. De akár datálható a gitáromon lévő hologramos space shuttle matricához: számomra ez Artner Iván, aki ifjúkori barátom és zenésztársam, mellesleg a Tilos Rádió alapítója és félelmetes technikai zseni, aki akkor internetezett egy ZX Spectrum segítségével, amikor még nem volt internet, az űrből szedte le a MIR állomás képi jeleit, és időben kellett befejeznünk a próbákat, mert Ivánka rohant haza, mert este 8-kor lőtték ki a Columbiát. Tavaly halt meg motorbalesetben. Ő nekem a budapestrockandroll, mint ahogy Barcs Miki, a Leukémiáék, a Rácz Misi (Második Látás fanzine), a Wave lemezbolt vagy a Dönci, Najmányi László WordCitizen, Normál Méla, dr. Csontos, Marton László Távolodó, Déri Zsolt és sorolhatnám, csupa ufó, akik közül van, akinek sikerült a felszínen maradnia és van, akinek nem. Ja igen, hogy van egy hasonló nevű cég a városban? Az én hasonló című stílusgyakorlatom nem erről szól, sok-sok évvel oldszkúlabb a sztorim, ebből fakadóan nem is generációs önszerveződés, hiszen ez a generáció jó esetben otthon ül és mossa a pelenkát, és ez így van rendjén. Az biztos, hogy anno egyik tanárom Hajnóczy Csaba (Kontroll, Kampec Dolores) volt – aki nagyon máshol tart ma, én szintúgy, de az a személetmód, az a fajta zenei szerkesztés, amelyet közvetített, mind a mai napig benne van a zenémben. Érdekes dolgok ezek, nagyon jól elszórakozom azon, milyen reakciókat vált ki egy 16-18 éves számom mai átirata, hogyan változik a jelentéstartalma, ha eltolom a hangsúlyokat. Superbutt Szűcs Szabiék egyszer összesakkozták, ki kinek az analógiája a magyar rockzenében, Vörös például a kisrollins, én a kisnugent lettem. A Hippikillernek valóban vannak attitűdbeli motívumai, amelyek Ted Nugentből jönnek, de ennél kicsit bonyolultabb a helyzet, mert egy hülye szakbarbár zenei újságíró vagyok, és azonnal elkezdem belemagyarázni Zappát, Nick Cave-et, Henry Rollinst, a Jesus Lizardot vagy a Bizottság együttest. De alapvetően ezek nem lényeges dolgok a külvilág számára, elég, ha ettől lehet kerek egész a fejemben és tölthet el elégedettséggel, hogy jessz, mindent belepakoltam, amit akartam. Ja, hogy ti nem látjátok? Nem baj.
Már hogyne látnánk, de azért jobb lenne, ha a kályhától indulnánk el.
Gyakorlatilag 14 éves korom óta zenélek, és azóta körbejártam a zenevilág szinte minden területét, nem szeretnék névsorolvasást. Kezdődött a NeoDADAEaSttel és a kör bezárult, ismét zenélek. Előbbi először kaotikus, majd végtelenül bonyolult zenét játszott iszonyú adrenalinbombával, élőben igen kevés, de annál botrányosabb alkalommal. 1992-ben az olasz Old Europa Cafe lemezszerződést kötött velünk, el is kezdtünk stúdiózni, de a Donáth-Zsolnai-Bihari triászból Donáth DADA kiment Amerikába, aztán belecsöppent a Shiny Beast-Helmet-Jesus Lizard turnéba, mint a Shiny Beast állandó vendége – óóó, a magyar underground újabb névtelen hőse –, viszont nélküle nem tudtuk befejezni az albumot. Ha ez a lemez elkészült volna, hogyan alakult volna az életem, már sosem derül ki. Besokalltam, eladtam szinte minden cuccomat, bár még pár hónapig a Flash együttessel próbáltam, de nem bírtam annyit inni, hogy megfeleljek az elvárásoknak. Biztos ekkor kellett volna először Freudomhoz fordulni lelki segélyért.
2003-ban koncertezett először a Hippikiller...
Az 1.0-ás Hippikiller Gerdesits Ferenc, Mezei András, Csala Miklós, illetve Vastag Gábor és én voltam. Bár azóta kicsit változott a felállás, ez a zenekar élt tovább a Ludditák Live-ban. Mindenkiben, minden felállásban mást szeretek, Ferkó, András, és Gábor tőről metszett rockandroller, Pándi Balázs igazi szólista jó és rossz értelemben, Michael Zwecker a Motown-The Who bloodbrother, jelenleg Hó Marci és Hohl Árpi a megtestesült kiegyensúlyozottság. Más műsor, más felállás, és most itt van velem a színpadon egy nagyon kedves barátom, Polnauer Flóra, azaz Miss Polly Flow is, aki szerintem Sena mellett az egyik legjobb magyar női MC és énekesnő, mellesleg most jött ki másik zenekarának, a Planet 55-nak a lemeze. Büszke vagyok rájuk, beleértve a Ludditák-időszakot is.
Mégis kiszálltál a Ludditákból!
Óóóó, ennek lassan másfél éve. Nem szeretek gombóccal a gyomromban járni próbákra esténként, hogy aznap melyik csaj fog bőgni, ha valami nem úgy van, ahogy ők képzelik. Volt egy pont, amikor úgy gondoltam, ez már megbeszélhetetlen, hiszen már mindenki húszszor elmondta, mi miért logikátlan lépés és mi orbitális hülyeség. Nálam szakadt a cérna, elmentem lemezfelvétel előtt; megnyugodtam, de lett bennem egy luk, mert imádtam a zenekart. És büszke vagyok a Kamu harmónia- és dallammenetére is, helóhelóháj.
Hogy jött képbe a Gecizők?
Arra gondolsz, hogy Sirály-meets-Szkítia?
Fogalmazzunk úgy, hogy meglepő téged Pozsonyi Ádámmal egy színpadon látni.
Mi még a 90-es évek eleji fanzinkorszakból ismerjük egymást, egymáshoz írtunk, játszottunk együtt az FMK-ban, utána mindnyájunkat kitiltottak egy évre, mert természetesen botrányba szaladtunk. A Gecizők gitárosát, Bánki Gábort pár éve halálra gázolta egy motoros az Északi vasúti összekötő hídon, az emlékére álltunk össze. Felvettünk egy teljes Gecizők stúdióanyagot, illetve van egy megkevert koncertfelvételünk is, de egyelőre seggelünk rajta, ugyanis benne vagyunk egy egészestés rajzfilm-projektben A Jóska, a Pista meg én címmel. Egyébként, aki nagyon figyel, hallhat reciklált Gecizők-számot az MR2-Petőfin Live In Japan címmel, még egy csavar, Najmányi László szövegével.
Ki írja az új album szövegeit?
Részben a Najmányi, részben én. De mi az, hogy új album? Felvettem uszkve 15 számot, valószínűleg ebből jut a Buppának, a Hippikillernek és akár lehet belőle más is, jelenleg ez a munkamódszer. Most azt látom, hogy 5-6 szám nagyjából egybe gyúrható, ezt most meg is csináljuk, a másik adagból pedig bármi lehet. Az tuti, hogy jelenleg klipet forgatunk Nagy Júliával (A nyomozó stb.) Am I Rockandroll Journalist In Midlife Crisis? című óriásművemre.
Melyik volt a legbotrányosabb fellépésetek?
Mindig vonzottam a konfliktusokat, bár az utóbbi időkben minden szinten kerülöm, szerintem sokan azt gondolják, csendes passzivitásba vonultam, inkább arról van szó, hogy freudom ezt javasolta, hogy ne kapjak idő előtt szívrohamot. A Kultiplexben egyszer összeverekedtem az öltözőben a Mezeivel, aztán bezuhantunk a dobok közé, szegény Trócsányi Gergő csak ijedten nézett, hogy mit csinál ez a két vén fasz. Egy feminista fesztiválon szintén belecsöppentem a közepébe a ludakkal, ahol az egész zenekar Marlboro Man-pólót viselt, amelyen Barbie-babák dugnak egymással. Koncert után békésen pakoltam, amikor rám rontott két osztrák aktivista, hogy szexista és homofób vagyok. Azt válaszoltam, hogy valóban szexista vagyok, de homofób nem. Azonnal telibe öntöttek egy korsó fröccsel, majd rám ugrottak, miközben teli torokból üvöltöttek. Aztán a Tilos Rádióban Titiék egy órán keresztül magyarázták ki a dolgot.
Mi a következő lépés?
Elég pontosan tudom, hogy mi lesz nyár végéig: két koncert között a bringámon ülök és mozgok a Zónában, a Sirály-Ellátó-Gödör háromszögben megbeszélésről megbeszélésre. Az újságírás most háttérbe szorult, helyére érkezett az oktatás-képzés, popkultúráról beszélek kollégáimmal a Majdnemhíres suliban, vagy készítjük elő a következő tanfolyamot. Nem kevésbé izgalmas, mint koncertezni, csodálkozom is ezen egy ideje, meg is kell beszélnem Freudommal.