A kelet- és nyugatnémetek Balaton-parti évtizedeit örökíti meg a Collegium Hungaricum. A kiállítandó emlékek nagy részét felajánlásokból várják.
Ezeket a valóban történelmi időket igyekszik most feleleveníteni és lehetőleg minél több kortanúval újra felidézni a berlini magyar kulturális intézet, a Collegium Hungaricum (CH) azzal a multimédiás kiállítással, amelyet a fal lebontásának – november 9-i – huszadik évfordulója alkalmából októbertől Berlinben tervez. Összegyűjtve és ismét bemutatva azokat a 8 milliméteres filmeket, továbbá fotókat, illetve a legkülönbözőbb feljegyzéseket és egyéb dokumentumokat, amelyeket az akkori időkben készítettek az ilyen eseményekről a németek, s amelyeket most – remélhetőleg minél nagyobb számban – ideiglenesen az intézet rendelkezésére bocsátanak.
A terv – mint azt a kezdeményező, Can Togay János, a Collegium Hungaricum igazgatója elmondta – a közelmúltban tartott lipcsei könyvvásáron kilépett a nyilvánosság elé. Eddig ugyanis többnyire újságcikkek, illetve hirdetések segítségével igyekeztek felszólítani a németeket a közös emlékezésre, most azonban a könyvvásáron tartottak a történelmi időket felidéző, de mindenekelőtt anyaggyűjtő „toborzót”. Az igazgató elmondta, hogy az anyaggyűjtés mellett az egykori hírhedt keletnémet állambiztonsági minisztérium, a Stasi és a magyar titkosszolgálatok anyagaiban is kutatásokat végeznek a korszakra és a helyszínre, azaz a Balatonra vonatkozóan. Can Togay János szerint annak idején több százezer ilyen találkozó volt, amelyek már akkoriban jelképezték a német egységet, dacolva a tényleges megosztottsággal. Mint megjegyezte, azt tapasztalja, hogy a program iránt Németországban egyre nagyobb az érdeklődés. Mindezt jelzi, hogy a projekt bemutatására a Collegium Hungaricum a könyvvásár igazgatójától, Oliver Zilkétől kapott meghívót már hónapokkal ezelőtt, rögtön azután, hogy az igazgató először hallott a tervről. A lipcsei "installációt" százak tolongták végig. A bemutatkozó program egyik fénypontját mégis az a német férfi jelentette, aki több száz olyan képeslapot gyűjtött össze, amelyek a hajdani balatoni „össznémet” találkozásokat idézték fel.
A bemutatkozás után kerekasztal-beszélgetésre került sor, amelynek témája ugyancsak a németek és a Balaton kapcsolata volt, mégpedig két „sztárvendéggel”. Az egyik a Magyarországon is jól ismert német Ingo Schultze volt, akinek nemrég jelent meg az Adam und Evelyn című, egy akkori német-német történetet feldolgozó könyve. A cselekmény mindvégig a Balaton partján és abban az időben játszódik, amelyet a Collegium Hungaricum most a kiállítás keretében feldolgozni kíván. A másik pedig a Berlinben élő magyar Dalos György, aki a Balaton-brigád című regényével először fordult tudatosan a téma felé, ironikusan tematizálva a hírhedt Stasi ez irányú megfigyeléseit is.
Can Togay János szerint a terv egyelőre még az anyaggyűjtés, illetve a kutatás szakaszában van, amelyet hamarosan a feldolgozás követ. Eddig mintegy 50 kortanú jelentkezett, akiknek azokról az időkről nemcsak személyes emlékeik vannak, hanem ezekkel kapcsolatban tárgyi „bizonyítékaik” is. Az intézetet – mint az igazgató elmondta – a filmek érdeklik a leginkább, de természetesen minden más kordokumentum „jöhet”. A Collegium Hungaricum a nagy érdeklődést kihasználva még egy sajtókampányt tervez és újabb anyagokban reménykedik.
A terv egyébként nemcsak magyar pénzügyi támogatást élvez – mindenekelőtt a kulturális tárca részéről –, hanem két német tudományos központ is támogatja, azaz jelentős német pénzügyi segítséget is kap. Ez ugyanakkor az igazgató szerint nem csupán a pénz szempontjából fontos, hanem egyben azt is jelenti: a projekt bekerült a német közpénzek által támogatott tervek közé. S az rendkívül ritka, hogy egy külföldi – ezúttal magyar – indíttatású kulturális program német pénzügyi támogatásban részesül. Más nemzetek kulturális intézetei ilyennel eddig nem nagyon büszkélkedhettek.
A kiállítás a tervek szerint október 1-jén nyílik a Collegium Hungaricumban, de előtte már bemutatkozik egy, a Humboldt egyetem által szervezett nyitott műhely keretében. De a tervek szerint látható lesz Magyarországon is, minden valószínűség szerint szeptember 10-én, az egykori NDK-s menekültek számára történt határnyitás 20. évfordulóján.
Az „igazi” pedig októbertől több hónapon át tart nyitva a Collegium Hungaricum épületében, s – a tervek szerint – ezután egyfajta németországi és magyarországi vándorkiállítássá alakul át. Mind Németországban, mind Magyarországon már többen jelezték, hogy szívesen befogadnák azt. A kiállítási anyag a német Bebra kiadó gondozásában könyv formájában is megjelenik, s Can Togay János abban reménykedik: az olyan lényegi hozzájárulást jelent majd a történelemhez, hogy valamilyen módon még bekerülhet a német oktatási rendszerbe is, egyfajta ajánlott olvasmányként. Végül a témából a tervek szerint film is készül, mégpedig Forgács Péter „gondozásában”.
