Torbjørn Brundtland és Svein Berge a Melody A.M. című albumukkal irányították Norvégiára a figyelmet. A 2005-ös The Understanding című lemezzel ismételten taroltak, és valószínűleg nem lesz ez másképpen Junior című, legfrissebb albumuk esetében sem.

Röpke négy évet kellett várni a Röyksopp albumára, de biztosíthatunk mindenkit, megérte. Nyilván tudjuk, jó terméshez idő kell. És ha valaki nem szeretett volna bele az Eple, a So Easy, esetleg a Poor Leno bájos, kedves, vidám és színes dream pop világába, az most biztosan szerelembe fog esni.
A duó ismert és kevésbé ismert énekesnőket választott új lemezükhöz, ez pedig több-kevésbé jó döntés volt. Hogy többé vagy kevésbé, nyilvánvalóan a hallgatókon múlik, az biztos, sok hibát nem fedezhetünk majd fel a lemez hallgatása közben.

De lássuk, kik azok a hölgyek, akik színesítik a Junior tartalmát.
Karin Elisabeth Drejer Andersson a The Knife nevű elektronikus formáció énekesnője, előtte egy egészen más stílusú csapatban, a Honey Is Cool nevű alternatív rockbandában énekelt. Első szólóalbuma Fever Ray címmel idén jelent meg. A Röyksopp 2005-ös, the Understanding című lemezén dolgozott együtt a duóval, Else Is There című dalon hallhattuk vokálozni. A friss Junioron pedig két szám erejéig (Tricky,Tricky, This Must Be It) énekel.
Anneli Marian Drecker a dream pop formáció, a Bel Canto énekese, ám szólóban is tevékenykedik, és már dolgozott együtt a Röyksoppal; a Sparks háttérvokalistájaként láthattuk-hallhattuk.

Robin Miriam Carlsson, azaz Robyn Grammy-díjra jelölt svéd popénekesnő, aki a kései kilencvenes évek két slágerét (Show me Love és Do You Know What It Takes) tudhatja magáénak. 2009-ben a svéd Grammis Award Best Live Act 2008- díját kapta meg. A Junioron egy szám erejéig hallható, melynek címe The Girl And The Robot.
Végül, de nem utolsó sorban az új lemezen felcsendül Li Lykke Timotej Zachrisson svéd indie rockénekesnő hangja is. A höly nem kezdő, dolgozott együtt a Kleeruppal, Kanye West-tel és Santagolddal, a Kings of Leonnal, valamint a Röyksoppal korábban is, egy kizárólag Japánban megjelent felvételen, a Were You Ever Wanted-en.

Bár elsőre igen rövidkének gondolhatnánk a Juniort, a látszat csal: tartalmas, finom melódiákkal megtűzdelt, kifinomult és precíz munkát hallhatunk.
Ám hiába a négy díva, egy ici-pici kivetnivaló akad a lemezen. Az első dalnál (Happy Up here) ugyan békésen nyugtázzuk, nem lesz itt gond, és egyáltalán nem érezzük gondnak, hogy igencsak hasonlatos az Eple című Röyksopp-klasszikushoz. Ám mikor elkezdődik a The Girl And The Robot, hirtelen nem is tudjuk, hova kapjunk ijedtünkben. Merthogy valami ott nem stimmel: a Röyksopptól megszokott vokált felváltotta valami egyszerűbb, valami diszkós, és már-már kommersz ízű ének, ami persze nem feltétlenül Robyn hibája -hiszen csodálatos hangja van- hanem inkább ott a gond, hogy sem Robyn, sem maga a dal egyszerűen nem illik bele a Junior képébe.

A Vision One és Anneli Drecker szerencsére gyorsan megmenti az albumot a hirtelen kialakulóban lévő előítéletektől, és finoman visszaterelget minket a vidám, ugyanakkor andalító röyksoppos hangulatba, csilingelő billentyűvarázslatokkal, Drecker csodálatos, egyéni, érdekes énekével, nem utolsó sorban pedig a végtelenségig szétcsavart effektekkel. És hogy Anneli Dreckernél maradjunk, a You Don't Have a Clue-nál is fátyolos hangja és a zseneiálisan megkomponált dallamok ugyanígy repítenek minket messzire.
A This Must be It című számnál végképp elolvadunk, tarol mind a fülünkben, mind a lelkünkben, és visszajön az életkedvünk is, majd rájövünk, mégsincs nagy gond. Karin Dreijer Andersson csodálatos, karcos hangja ugyanis abszolút passzol ehhez a dalhoz és a Röyksopp álomvilágához. És így olvadozunk a pörgős, minimál és nagyon dinamikus Tricky, Tricky alatt is, amelyben visszaköszön a Poor Leno-féle báj, igaz, egészen más megközelítésben. És hogy a bájnál maradjunk: Lykke Li éneke és a Miss It So Much finom, lágy, szépséges, szivárványos világokba kalauzol minket. 

A kevéske vokál nélküli dal közül egyikre sem emelhetünk kifogást. A Röyksopp Forever című lassú, elszállós, hegedűs muzsika egyszerűen gyönyörű, precíz és tökéletes, ismételten finom, lágy, mégis erős pont a lemez vonalvezetésében, amely kicsit megtöri ugyan az egységet, ám aztán tovább is léptet minket a kavargó ritmusok felé.
Ahogyan a lemez, úgy hullámzik maga a Silver Cruiser című dal, mely lassú tempójával visszavesz a dinamikából, a True To Life azonban egy csapásra vált a repülős Anneli Decker-féle fátyolos csodára.
Végezetül az It's What I Want című össznépi éneklés, kórusban vidámkodás tökéletes lezárása a lemeznek, és tényleg jó kedvünk lesz tőle. 

A Röyksopp Junior lemezének esetében ugyan egyáltalán nem beszélhetünk világmegváltásról, csupán apró kis változtatásokról, elsősorban vokál-fronton, a zene pedig olyan, amire számítottunk, sem több, sem kevesebb, sem rosszabb, se nem jobb. Magyarul tökéletes.
Egyszerű, egyáltalán nem túlbonyolított muzsika, melankólia, báj és vidámság váltakozásának tökéletes kompozíciója, amelyre szívünk szerint tízből kilenc és felet, vagy inkább kilenc és háromnegyedet adnánk, az a hiányzó rész pedig biztosan megérkezik nyáron a Balaton Soundon, ahol nem fognak minket hoppon hagyni, és az a bizonyos kivetnivaló dal, a The Girl And The Robot is úgy fog szólni, mint az ágyú.