Little Axe, a blues Ray Charles-a Bernard Fowler-rel, a Rolling Stones hangjával, valamint Doug Wimbish-sel és Keith LeBlanc-nal, míg előttük a hiperkorszerű jó öreg, elektronikus kiszereléssel dúsított jazz-punk-dada Tudósok elképesztően jó új lemezüket mutatják be.

Egy este, amelyen négy olyan úriember lép fel, akik külön-külön is legendának számítanak, így együtt viszont valódi szenzációt jelentenek!

Skip "Little Axe" McDonald emblematikus figura, viszonyítási alap. Ray
Charles-hoz hasonló forradalmi megújítója a bluesnak. Képes volt a több mint száz éves műfajt az ezredforduló által támasztott kihívásoknak megfelelően update-elni. Nála blues keveredik az elektronikával, súlyos dobos visszhangok, samplerezett loopok jellemzik az általa kreált világot. Hasonló kaliberű művész ebben a műfajban, mint Lee Scratch Perry a reggae-dub univerzumában.
Bernard Fowler úr személyében viszunt a Rolling Stones énekesét tisztelhetjük. Nem, a leánykori neve nem Mick Jagger - viszont több mint tíz éve ott énekel minden Stones koncerten és minden, azóta megjelent lemezen. Igen, ő az a kétméteres rasta fekete énekes, akit annyiszor láthattunk Jaggerék oldalán. Ráadásul a Stones mellett, azért arra is jutott ideje, hogy közreműködjön Sly & Robbie, Gil Scott Heron, Yoko Ono, Herbie Hancock, a Duran Duran és persze Mick Jagger, Ron Wood és Charlie Watts albumain is. Korábban pedig, mostani zenésztársaival a Tackhead formációt vezette.

Doug Wimbish már többször megfordult hazánkban a Living Colour tagjaként is és a Jungle Funk produkciójával egyaránt. A világ egyik legfoglalkoztatottabb basszusgitárosaként igazi élmény a senkivel össze nem téveszthető játéka,
sokoldalúságát mi sem bizonyítja jobban, hogy a mainstream popzenétől (pl. Madonna) a legelborultabb kísérleti jazzig mindenben otthonosan mozog.

A csapat negyedik tagja az egyik legtöbbet samplingelt dobos, Keith "The King of the Beat" LeBlanc. Szintén alapító tagja a Tackhead-nek, Wimbish-sel évekig a Sugarhill Records ritmusszekciójaként olyan alapvető felvételeken hallhattuk, mint Grandmaster Flash (Message), a Sugarhill Gang stb. Dolgozott szinte mindenkivel, aki számít (James Brown, Rolling Stones, The Cure, Bryan Ferry, Annie Lennox, Tina Turner, Depeche Mode, Peter Gabriel, Nine Inch Nails...). Producerként és szerzőként legalább annyira ismert, mint dobosként. A fenti urakkal együtt kulcsszerepe volt az On-U Sound kiadó létrejöttében és munkásságában (természetesen az ő játékát halhatjuk Adrian Sherwood felvételein is).

A Tudósok a magyar underground és progresszív zene egyik legpatinásabb együttese, amely a költészet, zene és performance határmezsgyéin mozogva valósít meg egy egyedülálló, tipikusan kelet-európai művészeti nyelvet sok humorral és öniróniával. Az utóbbi években jó pár koncertet adtak külföldön is, New York-tól Londonon, Párizson, Berlinen át Moszkváig és Szicíliáig kortárs zenei fesztiváltól avantgárd jazzklubon át pubig.

Most bemutatásra kerülő Dávid Ibolya titkos élete című lemezük az A38-on készült és a Playground Records kiadásában jelenik meg.
Páratlanul erős, a Tudósok legjobb hagyományait a legkorszerűbb hangzással, letisztult jazz-funkkal, sodró élő és programozott dobbal, húzós elektronikával, kiváló basszus-riffekkel és hamisíthatlan dadaista szociohorror szövegekkel ötvöző remek opus.