Az 1964-ben alapított német Nordsee az egyik legnagyobb gyorsétterem-hálózat Európában. Nevéhez („Északi-tenger”) hűen különféleképpen elkészített tengeri halakra specializálódott, és németországi üzleteiben többféle hal és halkészítmény is kapható Nordsee márkanév alatt. Tavaly ősszel nálunk is megnyílt az első Nordsee, kipróbáltuk.

Nem akkor találkoztam először a Nordsee-vel, amikor nekivágtam, hogy lemeózzam a Westendben nyílt éttermet. Ha Bécsben járunk, az egyik biztos pont a sétálóutca elején lévő Nordsee: amikor éhesen kiszállunk az autóból, rendszerint a Nordsee ablakánál állunk sorba egy kis doboz forró, panírozott rákért és krumpliért - ez átmelegít, és kellő energiát ad a több órás gyalogláshoz.

És mielőtt hazaindulnánk, ugyanebbe a gyorsétterembe ülünk be egy tányér hallevesre, ami egyáltalán nem emlékeztet a mi halászlénkre, hiszen ez főleg tengeri herkentyűkből készülő, tejfölös sűrű leves.


Tehát pozitív élményekkel kellőképpen feltöltekezve vágtam neki, hogy megkeressem a Westend City Centerben 2008 őszén megnyitott magyar Nordsee éttermet. Szükségem is volt a bécsi pozitív élményre ahhoz, hogy töretlen lelkesedéssel vágjak át az étkezdékkel kellemetlenül telezsúfolt, konyhaszagú területen, melynek legsarkában ott lapult a jól ismert halacskás embléma.

Az ártábla az ételek elé tolakodott, így egyből kiderült, hogy csak a legmezítlábasabb fogásokat fogom kipróbálni, de azért körülnéztem. A kínálat kisebb, mint más országokban.

A „látványpulton” sorakozó kék műanyag tálcák bizonyára az Északi tenger színét vannak hívatva idézni: kár, hogy olajban tocsogva várakozik rajtuk az a néhány szál maradék hal, bár ebédidőben érkeztünk.

A saláták átlátszó dobozban lesik a vakmerő próbálkozókat, és a levest is PET őrzi – ennyi pénzért semmiképp nem vennék műanyag dobozos levest. Végigpásztázva a kínálatot nem is bántam, hogy csak a legpopulárisabb ételekre, a fish & chipsre és a dobozos vegyes falatokra futotta. Úgy tűnt, hogy a kettéosztott pult egyik részén a papíros, másikon a tányéros ételeket szolgálják ki, de ez nem derült ki világosan. Bécsben az ázsiai származású kedves eladóval még tört németséggel is jobban megértettem magam, mint magyar kollégájával a Westendben.

A csomagolás jópofa: a hagyományosan angol gyorsétel, a fish & chips háromszögletű papírzacskója újságtölcsért imitál, hosszú favillát is adnak mellé, ami a zacskó aljában rekedt falatokat is elérhetővé teszi. A papírdobozba a haldarabok, garnélák és sültkrumpli mellé finom kis ostyatálkában adják a jó ízű mártást. Kár, hogy csak egy szalvétát adnak, és nem tesznek tálcát az ételek alá, bár a vásárlók nagy része asztalhoz telepedne az ebéddel.

Nagy bánatomra a tűzforró hal bundája elvesztette ropogósságát, mire ehetőre hűlt, és a krumpli sem volt igazán friss. Ezek után sem erdei gyümölcsre, sem vaníliaöntetes csokoládépudingra nem vágytunk, így a desszert elmaradt.

Valójában (a mártásokat leszámítva) semmivel sem ettünk finomabb ételt, mintha bekötött szemmel, találomra választottunk volna ebédet bármelyik másik bódénál. A legenda kipukkadt ebben a gyorséttermekkel telezsúfolt környezetben.

Hazafelé leszálltam a villamosról, hogy a Fény utcai csarnok aljában található orosz élelmiszerboltban feltankolhassak füstölt hallal, legyen jó vége a gyengére sikeredett halas napnak.

A Nordsee német nyelvű honlapján sokféle halreceptet olvashatunk, és a felhasznált halakat is behatóan tanulmányozhatjuk. Ezek közül választottam ki ezt a halsalátát, így vacsorára végre finom halételt ettünk.

 

Apróra vágtam a hagymát, uborkát, retket, almát, és a krémsajtos tejföllel összekevertem. Szórtam bele egy kis zsázsacsírát, és enyhén megsóztam borsoztam. A füstölthal-filét vékony csíkokra vágtam, feltekertem, és fogpiszkálóval megtűztem. Beborítottam a salátával.


Ha nem akarod késsel-villával enni a salátát, nyugodtan vágd fel a halat apró darabokra, és keverd a salátába, legközelebb én is így fogom!

A díszítéshez friss zsázsaleveleket és (Nordsee) kaviárt, az étel mellé pedig ropogós barna kenyeret ajánl a recept.