Az átlagember napi 12-20 gramm sót fogyaszt, holott a szervezet ennek csupán a felét viseli el, a vesék ugyanis huszonnégy óra alatt mindössze 5-7 grammot választanak ki. A felesleges molekulákat a sejtnedvek magukba zárják - ettől pedig az egekbe szökik a vérnyomás.
A sótlan étel tehát szintén nem megoldás, mert akkor meg elkedvetlenednek az emberek, és depressziósok lesznek. "A só utáni vágy és a hiányakor fellépő testi megvonás valószínűleg hasonló agyi mintázatokat követ, mint a drogfüggőség" - közölte a vizsgálat vezetője, Kim Johnson a Physiology & Behaviour című szaklapban.
A zoológusok a kísérleti patkányokat napokon át sótlan étellel etették, mire azok egyre kedvtelenebbül gubbasztottak ketreceikben. Ezek az állatok kedvenc foglalatosságaikat sem űzték már, alig ittak cukoroldatot, és még arra sem voltak hajlandóak, hogy megnyomják azt a gombot, amely kellemes érzéseket okozott volna nekik.
"Az egyébként a patkányok számára kellemes dolgok elvesztették vonzerejüket. Ez arra a következtetésre juttatott minket, hogy a sóhiány is elvezethet a depresszióval kapcsolatos legfontosabb tünetekhez" - mondja Johnson.
Minden embernek naponta szüksége van sóra. A testnedveket mozgásban tartja, lehetővé teszi az izmok és idegek működését. Még mindig vannak, akik azt vallják, hogy a só elhagyása nem káros, de a szakértők már megegyeztek abban, hogy különösen az idős embereknek nem szabad sótlanul étkezniük, mert a sóhiány aluszékonnyá és gyengévé teheti őket.
Hogy mennyire átitatta kultúránkat a só, még a nyelvben is megmutatkozik: a saláta valójában "sózott"-at jelent, a "sold" és "salär" szavak is a sóból erednek - hiszen korábban fizetőeszköz volt. Százötven évvel ezelőttig a fehér ételízesítő értékesebb volt az aranynál is.
