Talajvesztettek, gyakran tévúton járnak, isznak, drogoznak, szeretik és kihasználják egymást. Már nem gyerekek, de még nem felnőttek – ők a mai huszonévesek, ők a Nyavalyások. Egy fiatal alkotógárda Ferdinand Bruckner 83 éve írt drámájából, a Halálos ifjúságból faragott nagyon is mai musicalt. Tabutémák és slágergyanús betétdalok. A Nyavalyások rendezőjével, Halász Glóriával az ősbemutató előtt pár nappal beszélgettem.

Hogy találtál rá az előadás alapjául szolgáló drámára, Ferdinand Bruckner Halálos ifjúságára?

A darab kereséskor adottak voltak különböző szempontok: például az, hogy legyenek benne egyforma nagyságú, és a húszas éveik elején, közepén járó színészekre kiosztható szerepek. És titkon bíztunk benne, hogy találunk ilyet a századelőről, aminek dekadens világát szerettük volna viszontlátni a színpadon. A választott dráma szerencsénkre mindkét szempontnak megfelel.

Szándékos volt, hogy olyan drámát válassz, ami kevéssé ismert, ritkán játsszák a magyar színházakban?

Ez nem volt szempont, de örülök, hogy így alakult, hiszen lényegében vadonatúj művet alkottunk, amin ismeretlensége okán senki nem kérheti számon az alapjául szolgáló eredetit.

Maga a dráma adta az ötletet, hogy musicalt faragj belőle, vagy már eredetileg is musicalt akartál rendezni és ez alapján is kerestél alapsztorit?

Először a zenés előadás ötlete született meg előbb, de Ferdinand Bruckner drámája tökéletes alapanyag egy musicalhez: markáns figurák és sok-sok szenvedély van benne, és utóbbi annyira feszíti a sorokat, hogy könnyebb is dalban elmondani őket. A próza és a zene egyébként majdhogynem azonos arányú a Nyavalyásokban, az egyik akadás nélkül folyik át a másikba.

Hogy állt össze a csapat? Már egy komplett társulattal kezdtél el dolgozni, vagy volt casting?

A szerepekre nem volt casting, egy fiatal csapatra kerestünk darabot, de volt, aki később csatlakozott, és már kifejezetten egy adott szerepre hívtuk meg. Annak ellenére, hogy a társulat legtöbb tagja már a darabválasztás előtt biztos volt, az a különös helyzet állt elő, hogy a rájuk osztott szerepet tökéletesen magukénak érezték, sőt, szinte mindenki úgy látja, majdhogynem önmagát alakítja az előadásban. Az alkotói csapat tagjai, Scheck Ádám zeneszerző, Babiczky Tibor és Simon Márton szövegírók, Bosznay Ákos látványtervező és Klingler Kata koreográfus pedig felkérésre érkezett a stábba.

Mennyire kellett az eredeti történetet korszerűsíteni, átdolgozni?

A szituációkon alig kellett változtatni, egy szereplő kiesett a darabból, helyette viszont újat alkottunk: egy kizárólag énekben megnyilvánuló narrátorszerű figurát, aki saját sorsának példájával inti, próbálja helyes útra terelni a fiatalokat.

De gondolom, a szöveget újraírtátok. A dalok pedig ugye nem is léteztek az eredeti drámában. Direkt az előadáshoz írt dalok hangzanak el a Nyavalyásokban?

Az eredeti drámából főleg a szerkezetet tartottuk meg, az irodalmi igényű és friss szöveg szinte teljes egészében Babiczky Tibor munkája. A dalok természetesen a Nyavalyások című musicalhez íródtak, de még bármilyen karrier állhat előttük.

Az eredeti dráma a saját korában botrányosan szókimondó volt, hazánkban az 1936-os bemutatása után be is tiltották. Még ma is tud sokkolni, meglepetésként hatni a sztori?

Nyilván lesznek meglepetések, de még a legvégletesebb helyzetek is a hétköznapokból jönnek. A fiatalokat érintő talajvesztettség, a homoszexualitás és az alkoholizmus persze még mindig tabutéma. Ebből a szempontból a megírás óta eltelt nyolcvan év alatt nemigen változott a világ. De fontos elmondani, hogy nem egy depresszív pokoljárás várja a nézőket, az életbevágó kérdéseket humorral és érzelmekkel körítve tálaljuk.

Próbafotó
Forrás: www.nyavalyasok.hu

Az előforduló kényesebb témákkal és a szövegek, dalszövegek időnként nyersebb szóhasználatával szándékod volt a provokálás? Szerinted lesz olyan jelenet, ami esetleg sokaknál kicsaphatja a biztosítékot?

A tükörtartás mindenképpen cél, ha ezt valaki provokációnak véli, nyilván sikeres volt a szembesítés.

Mikor játszódik a Nyavalyások? Az előadás honlapján azt írjátok: bizarr jövőkép. A díszletek és jelmezek a mai kort idézik, de vannak utalások arra a korra is, amikor a Bruckner-dráma játszódik. A zene is hordozza a harmincas évek hangulatát. Miért döntöttél úgy, hogy az előadás korát tekintve kettősséget teremtesz?

Az idézett „bizarr jövőkép” a huszonévesek előtt áll, függetlenül attól, hogy milyen korban játszódik a történet. Ugye, az imént beszéltünk azokról a tabukról, amik nyolcvan év múltán is tabuk maradtak… A mi huszonéves színészeink természetesen 2009-ből, vagyis saját magukból építkeznek. A Nyavalyások az ő útkeresésükről szól. Az enteriőr, amiben játszódik, éppen különösségével teremt jó közeget ehhez. Látszólag ugyanis egyértelmű, méghozzá egy polgári lakás nappalija, a furcsasága a részletekben rejlik. A harmincas évekből főként a dekorativitást hoztuk át: a felszíni rendezettséget, ami mögött maga a pokol rejlett. Mint a szereplők: átlagos fiatalok, akiknek a lelke csupa kérdéssel van tele. És ahhoz, hogy a történet példamese lehessen, jobbnak tartom, ha egy magunk teremtette világban játszódik, ami mindenki számára ismerős, mégis szokatlanságokat mutat. Ami a Nyavalyások szabályai szerint működik.

Bruckner drámájának társadalmi háttere a weimari köztársaság. A Nyavalyásokban is fontos a társadalmi háttér? Műfaji megnevezésként a „zenés kórkép” szókapcsolatot használjátok. Ez jelenti azt, hogy az előadás társadalomkritika is egyben?

Maguk a történések minősítik a társadalmat, anélkül, hogy bármilyen erre vonatkozó információt beengednénk az előadásba. A fiatalok lelki nyavalyái egy olyan társadalom velejárói, ami végtelen szabadságot ad ugyan nekik, de az élet kapujában el is engedi a kezüket. És ezek a félkész emberek elkallódnak, amennyiben nem találják meg önerőből a saját útjukat.

Ki az előadás "célközönsége"?

A már említett humor és szenvedélyesség okán, a slágergyanús zenéknek, a táncoknak és a látványnak köszönhetően az előadás mindenkit szórakoztat majd. Más kérdés persze, hogy a boncolt kérdések elsősorban a huszonéveseket érintik. De mivel mindenki volt vagy lesz huszonéves, ezekkel a kérdésekkel bárkit meg tudunk szólítani. Azoknak is ajánljuk az előadást, akik nem feltétel nélküli rajongói a musical műfajának, mert a Nyavalyások kiváló példa arra, hogy miképpen működhet együtt például a gondolat és a show.

Agyütt marad a csapat következő előadásokra is? Vannak tervek új produkciókra?

Jelenleg a Nyavalyásokba fektetjük az összes energiánkat, korai lenne következő produkcióról beszélni, hiszen ennek az előadásnak is színes - és reméljük, hosszú - lesz az utóélete. De a csapat kiváló és összetartó, ez pedig azt vetíti előre, hogy lesz közös utunk.