Mi lehet a legelrettentőbb szó, amit ha ráírunk egy zsákmánynak való papírdobozra, soha senkinek a büdös életben nem jut eszébe azt kinyitni? Kis ötletelés: ismerjük meg jobban nagy fogalmainkat.

Költözés előtt állunk, és komoly problémát jelent, hogy az egész háztartásnyi vinnivalót egy kisebb lakásban kell ideiglenesen elhelyezni. A lakáshoz tartozik egy pince – gondoltuk, a dobozokat lehordjuk oda, kulcsot fordítunk a saját rekesz zárjában, és kész. Kiderült viszont, hogy a társasházhoz egyetlen, hatalmas, egy légterű pince tartozik, tehát a dobozok a lakók közszemléjén lesznek jó néhány hétig. És jó lenne a könyveket megőrizni. Nem lopnak az emberek (miért is lopnának, ki látott már ilyet?), de a bennünk lévő őr nem alszik.

Mi pedig fegyvert adunk a kezébe: a 10-15 papírdobozra szavakat kell írni, vastag fekete filccel, olyan szavakat, amelyek megtartják a kellő távolságot a dobozok és a kíváncsi ujjak közt.

Mindenekelőtt a valóságból kell kiindulnunk. Ha ráírunk valami eleve undorító dolgot, amibe nem szívesen nyúlnánk bele gumikesztyű nélkül, hogy például KUTYASZAR vagy MOCSOK, akkor az átlátszó. Eleve lehetetlen. Felkelti a figyelmet. Kinyitják. Ha az van ráírva, hogy ZSÍR vagy MÁJ, simán kibontják ezekben a válságos hónapokban. Nem lehet olyan dolgot ráírni, hogy VERS vagy TÁRSADALOMTUDOMÁNY vagy NUMIZMATIKA, mert vannak megszállott őrültek még a földön, akik a fölösleges ügyekre gerjednek, megintcsak kinyitják. A KÖNYV szintén nem ijesztő: minden normális ember lelassít az utcán, ha azt látja, hogy egy antikvárium fölösleges könyveket tesz dobozba 100 Ft-ért. Nemhogy mint itt, ingyen is hozzá lehet jutni, plusz a kíváncsiság itt stimuláló erő. Ráadásul ezek eleve nem lehetnek kimustrált, használaton kívüli, válogatottan szükségtelen könyvek, sokkal inkább használat alatt állók: akár tovább is lehet passzolni az antikváriumba. Az IRATOK kíváncsiságra ingerelnek. Az APEH – hogyne: máris meg lehet tudni ezt-azt az új lakókról… Nem lehet általános közöny által övezett fogalmakat ráírni, mint HAZA vagy HALADÁS, mert az első a mostani viszonyok közt valóságos felkérés keringőre (tegyük hozzá: a hazának nem a lelki oldalára volna kíváncsi a szerencsés, hanem valami olyanra, ami elfér egy dobozban), a másodikra pedig rátalál egy szombathelyi focidrukker, és már szaggatja is a ragasztócsíkot. A HÁZASSÁG szintén nem lehet elijesztő kifejezés, a magánéleti vájkálás kéjes gyönyöre mindig megér pár percet. A HIT egy nagyon finom keksz márkája, felejtsük el. Ha ráírjuk, hogy HŰSÉG, akkor elég egy Ákos-rajongó a pincében, és már fut is a sniccerért. Ebben a helyzetben ISTEN sem old meg semmit. Egy ilyet én simán kibontanék, sőt, ezt legelőször. Hátha van benne legalább egy lopott templomi kehely. Vagy, főleg: valami használható tanács.

Sajnos könnyű látni, hogy ezek a dolgok mind más és más miatt keltenek érdeklődést: önmagukban érdektelenek, üresek, sajnos, sajnos. Viszont nyugvópontra jutottam egy szónál. Mivel hihetetlenül érdektelen vagy hihetően ijesztő, ráadásul személyhez kötött dolog kell, ennek a kettőnek a tökéletes megfelelője: az ÉLET és a HALÁL. De a HALÁL feliratú doboz… hát igen, a halál rejtélyes, félelmes, izgalmas, kíváncsivá tesz. Úgyhogy, jobb híján… marad az ÉLET. Tényleg ez volna a legtaszítóbb dolog a világon? Kinyitna bárki egy ilyen dobozt? Kötve hiszem.

(Szívesen vennék bármilyen javaslatot. Tényleg probléma ez: ki milyen felirattal tudná megóvni a dobozba zárt kincseit?)