Több mint négyszáz hamis Frida Kahlo-festmény forog a műkincspiacon, számoltak be szakértők annak kapcsán, hogy újabb öt, a mexikói művésznőnek tulajdonított kép bukkant fel. "Frida többet festett holtában, mint életében" - jegyezték meg ironikusan a szakemberek.
"Az ítélet nem végleges, de a méret, az ecsetkezelés és más jellegzetességek sem stimmelnek" - mondták a festő házaspár egykori otthonában, a híres Casa Azulban (Kék Házban) tartott tájékoztatójukon a szakértők. García, aki a Kahlo és Rivera műveit gyűjtő Dolores Olmedo Múzeum igazgatója, elmondta: napjainkig Frida Kahlo 248 eredeti művét tartják számon. Frida Kahlo (1907-1954) különösen kifejező művészetével szenvedéseinek történetét vitte vászonra. Ő volt az első (ráadásul női) festő, aki leplezetlenül ábrázolta a női testet, a szexualitást, azokat az élményeket, szenvedéseket, amelyeket csak a nők élhetnek át. Apai nagyszülei erdélyi zsidók voltak, akik Németországba települtek át. Innen érkezett Mexikóba apja, Guillermo (Wilhelm) Kahlo fényképész, aki egy spanyol-indián származású nőt vett feleségül, négy lányuk közül a harmadik volt Frida. A lány jobb lába hatévesen gyermekbénulás miatt deformálódott, 1925-ben egy buszbalesetben pedig súlyos gerincsérülést szenvedett, amelynek következményeit soha nem heverte ki.
Hónapokig feküdt gipszfűzőben, az unalom és a fájdalom elől menekülve kezdett festeni: előbb tükör segítségével önarcképet, majd mindenkit maga körül. Frida Kahlo 1928-ban csatlakozott az önálló mexikói kultúra megteremtését célul kitűző baloldali művészek csoportjához. Itt ismerkedett meg a nála 21 évvel idősebb Diego Rivera festővel, akihez 1929-ben férjhez ment. Kapcsolatuk életre szóló, bár idillinek korántsem nevezhető kötelék volt. Rivera csalta nejét, de Frida is számos férfival és nővel folytatott viszonyt. Szeretői között szerepelt Lev Trockij is, aki a Rivera házaspár kérésére kapott menedékjogot Mexikóban, neki ajánlotta egyik legszebb önarcképét, a Függönyök között címűt. Frida orvosai tanácsa ellenére megpróbálkozott a gyermekvállalással, de terhessége vetéléssel végződött, szörnyű lelki és fizikai élményeit festményeiben dolgozta fel. Műveit nyilvánosan először 1937-ben mutatta be, addig jobbára magának festett.
A következő évben New Yorkban nagy sikerű önálló kiállítása volt, Európában már kisebb sikereket aratott, de ő volt az első latin-amerikai festő, akitől képet vett a Louvre. Gerincfájdalmai miatt újra acélfűzőt kellett viselnie, állapotán a műtét sem segített, súlyos depresszió gyötörte. Fel kellett hagynia a tanítással, de továbbra is aktívan politizált: 1948-ban belépett a Mexikói Kommunista Pártba, utolsó éveiben készült képein is sok a politikai tartalom. 1950-ben hét operációt végeztek a gerincén, tolószékbe és állandó fájdalomcsillapítókra kényszerült, képein a korábbi finom vonások vastagok, pontatlanok lettek. 1953-ban jobb lábát amputálni kellett, ágyhoz kötötté vált, első önálló mexikói kiállítására is - a vendégek meglepetésére - ágyában fekve, díszes mexikói ruhában vitette el magát. 1954 nyarán tüdőgyulladást kapott és meghalt. A Kék Házat, ahonnan indult és ahová visszatért, Diego Rivera az államnak adta, 1958-tól múzeumként működik. Frida Kahlo festményei megtalálhatók a világ nagy múzeumaiban, életéről 2002-ben film készült, amelyben a címszerepet a szintén mexikói Salma Hayek alakította.
