A magyarországi zsidóság gettókba kényszerítését mutatja be a Holokauszt Emlékközpont áprilisi tematikus tárlatvezetésein - mondta az 1944-es esztendő történéseit felidező oktatási programokról szólva Pécsi Tibor, az intézmény programvezetője csütörtökön.

A magyarországi vészkorszak 65. évfordulója alkalmából szervezett holokauszt-emlékév keretében az esztendő folyamán minden hónapban más témára összpontosítva vezetik körbe a Holokauszt Emlékközpont állandó kiállításán a látogatókat. Az áprilisi program a Falak mögött - gettósítás címet kapta - közölte.

Felidézte, hogy a náci Németországgal kollaboráló magyar közigazgatás a munkácsi gettót hozta létre először a második világháború idején Magyarországon. Ez 1944. április 16-ra esett, erre emlékezve rendezik meg minden évben ezen a napon a magyar holokauszt napját. A tárlatvezetés arra is felhívja a figyelmet, milyen felelőssége volt a magyar államnak és a társadalomnak a gettók felállításában - mutatott rá.

A kiállítás arra is rávilágít, hogy ellentétben az Európa más területein felállított gettókkal, amelyeket több évre alakítottak ki - Magyarországon olyan gettókat hoztak létre, amelyekről tudták, hogy csak néhány hétre zárják oda a zsidókat, mivel onnan gyűjtőtáborokba szállították, majd deportálták őket - mondta.

Hozzátette: a gettók létrehozására felszólító belügyminiszteri rendeletet gyorsan végrehajtották, néhány kivétellel: a hódmezővásárhelyi és szekszárdi polgármester például egyáltalán nem hajtotta végre az utasítást.

Bemutatja a kiállítás többi között a zsidó tanács, a cionisták és Kasztner Rezső tevékenységét is, aki a gettókból az utolsó pillanatokban menekített ki zsidókat a deportálás elől - magyarázta.

Pécsi Tibor kitért arra, hogy a náci faji politika fontos eleme volt a gettók kialakítása, ami "a politikai jogfosztás és a fizikai megsemmisítés közötti állomás volt félúton". Ennek során a zsidókat elkülönítették, ugyanis az államigazgatás azt igyekezett sulykolni, hogy a zsidóság nem egyenértékű a többi államalkotó nemzetiséggel. A gettókba zárt emberek gyakran naponta csak egy deci levest kaptak, s nem számított kivételnek, ahol 15-en zsúfolódtak össze egy szobában.