A mértéktelen étvágya és következtében fellépő ólommérgezés hozzájárult George Friedrich Handel barokk zeneszerző halálához egy amerikai zenetörténész szerint.
David Hunter minderről a londoni Handel Múzeum új kiállításának katalógusában számol be. A tárlat a barokk zeneszerző halálának 250. évfordulója alkalmából nyílt meg csütörtökön - olvasható a The Daily Telegraph brit napilap honlapján.
Handel egyszer még a barátját, Joseph Goupyt is otthagyta, mert az túl egyszerű étellel kínálta. Goupy, a francia művész ezt egy nem túl hízelgő metszettel viszonozta: a disznóorrú Handel lovagol egy orgonán.
David Hunter úgy gondolja, Handelt mérhetetlen étvágya és az asztalon mindig kéznél lévő bor mérgezhette meg. A bort ugyanis ólomot tartalmazó kancsókban tárolták. Ez megmagyarázhatja a zeneszerzőnél fellépő bénulást okozó rohamokat, gyalázatos természetét és az 1751-ben bekövetkezett időszakos vakságát is.
1751 februárjában Handel ezt írta egyik utolsó zeneművének partitúrájára: "Nem tudom folytatni, annyira gyengén látok a bal szememmel".
A zenetudós szerint Handel első, 1737-es bénulása jelentősen befolyásolta a zeneszerző zenei teljesítményét, befelé fordult és az emberi szenvedésről írt zenét: az angol udvar számára írt operáktól az elmélkedőbb oratóriumok felé fordult, és 1741-ben megírta leghíresebb alkotását, a Messiást.
Az ólommérgezés a XVIII. században súlyos betegség volt, de gyógyításához nem igazán értettek. A szőlő- és almabor volt a legszennyezettebb termék, utóbbi súlyos bélgörcsöket okozott. De az élelmiszerek és a víz is fertőzött volt. Handel évtizedekig parókát hordott, a parókára szórt por is ólmot tartalmazott.
Handel haját nem lehet vegyelemzésnek alávetni, a zeneszerző ugyanis rendszeresen kopaszra borotválta a fejét.
Handel 1723-tól haláláig Londonban élt, és betegségei ellenére magas kort ért meg, 74 éves korában halt meg, a Westminster-apátságban temették el. Utolsó otthonát 2001-ban alakították múzeummá.
