Ma már nem igazán divatosak a húsvéti kölnik és pacsulik, melyeket a lányok hajára öntöttek. Emlékszünk még a Levendula, az Opera, vagy a Красная Москва nevű illatokra? Na, hát ezeket - a nők szerencséjére - már sehol sem találni.

Csak az ünnepek végéig és csak az engedéllyel rendelkező árusok árulhatják az
utcán a húsvéthoz kapcsolódó alkalmi cikkeket, mint például a locsolókölnit.
Vagyis: a főváros közterületein üzleten kívül a húsvéti ünnepekkel összefüggő alkalmi cikkek csak az ünnepen, illetve az azt megelőző 20 napban árusíthatók. Az árulhat ilyeneket az utcán, akinek megvannak az előírt hatósági engedélyei és a standján kiírja a nevét és azt a telephelyét, ahol általában elérhető - erről adott tájékoztatást a Fővárosi Közterület-felügyelet Hivatala. Ám manapság már alig-alig találunk locsolókölnit, melyek ideje úgy tűnik, leáldozóban van.

Régen húsvét hétfőn kútból hozott vízzel locsolták le a lányokat, vagy csak 
beledobták őket a patakba, folyóba, tóba ( egyes mondák szerint a rosszcsontok olykor-olykor bele is pisiltek a kútból mert vízbe. Reméljük, ez nem igaz). Ezek után a fiúk jutalomként tojást kaptak.

A húsvéti kölni hagyománya sok évtizedre tekint vissza. Igaz, már az ókori Egyiptomban is készítettek kölnivizet, de állítólag Kölnben Franz Maria Farina karthauzi szerzetes adta nászajándékba a kölnivíz receptjét Wilhelm Mülhensnek. A recept titkos volt, és nagy népszerűségnek örvendett mind az uralkodók, mind a polgárok körében. A kölnivíz elterjedése a Napóleoni háborúk idejére tehető, mikor a katonák eau de cologne-t, vagyis kölnivizet küldtek haza szeretteiknek. A „kölni” elnevezés Köln városából származó víz nevéből, a Kölnisch Wasserből ered, és oly nagy népszerűségnek örvend, hogy származási helyén múzeumot is létesítenek a találmány tiszteletére.

A szokások persze változnak, és napjainkban tojás helyett is inkább pénzt kérnek az ifjú locsolók, továbbá valljuk be, a nők már nem túlságosan rajonganak az ünnepért. A hölgyek jobban szeretik, ha márkás parfümöt viszünk locsolásra, mert néhány locsoló után a szag már-már elviselhetetlen is lehet!

De mi is az a pacsuli, és mi a kölni?

A pacsuli a Patchouli parfüm, ami az indiai pacsuli növényből készült, és akkoriban igazán márkás illatszernek számított. A másik ismert locsolóparfüm a Gajane volt, ám nem büszkélkedhetett illatával, inkább büdös volt, mint illatos.  Ahogyan a Krasnaja Moskva (Красная Москва) vagy az Opera nevet viselő parfüm sem tetszene ma a lányoknak...


A nagyobb hipermarketekben egyáltalán nem találunk igazi húsvéti kölnit, igaz, egy-egy kisebb üzletben, akár egy-egy százforintos boltban még azért akad; a Snonas nevű cég például többféle, 10 milliliteres kiszerelésű locsolókölnit is árul: láttunk Maria, Cecily és Tracy fantázianévvel ellátott locsolókölnit, 250,- forintért pedig már 50 milliliteres üvegcsét kaphatunk. Ám azt kell mondjuk, e típusú illatszerek mégis kihalófélben vannak.

Ma tehát jobban járnak a kedves urak, ha finom, könnyed parfümöt
vesznek - ha lehet, eau de toalette-et, hiszen nem tömény, inkább híg és könnyedebb illat, hajon inkább elviselhető; ez lehet akár zöld tea, levendula, esetleg jázmin, vagy rózsavirág illatú.