Az olvasottság nem publikus.

Kultúrpart

  •         
  • Film
  • Színház
  • Irodalom
  • Zene
  • Tánc
  • Folk
  • Képző
  • Podcast
  • Videó
  • Gyermek
  • Produkció

Kultúrpart

  • Film
  • Színház
  • Irodalom
  • Zene
  • Tánc
  • Folk
  • Képző
  • Podcast
  • Videó
  • Gyermek
  • Produkció
Pornó, pia, pogó

Pornó, pia, pogó

Kánya Andrea a szerző friss bejegyzései 2009. 04. 14.
Szerelmeslevél Heath Ledgerhez
2010-01-17 06:00:00

A Dr. Parnassus és a képzelet birodalma nem csupán azért lenyűgöző film, mert Terry Gilliam alkotta, és nem is

Fedetlen alsótesttel, céltalanul henyélni
2009-12-30 10:55:00

Abban ugyan egyetérthetünk, hogy Kazinczy forogna a sírjában, azonban ha maga Balázs Géza írja az előszót a

Az év 10 legnagyobb magyar kulturális botránya
2009-12-27 07:32:00

Idén sem unatkoztunk, hiszen számtalan hír állt a rendelkezésünkre, mely a hazai kulturális élet

Sötét, gonosz erők gyülekeznek a Hősök terénél
2009-12-16 07:24:00

Karácsony előtti agyvérzésre lehet számítani a hétvégén a Dürer-kertben: hogy vajon kik lesznek a jövő év

további bejegyzések a szerzőtől »

Számos könyv jelent már meg a Green Dayről külföldön - szám szerint nyolc -, hazánkban pedig idén került a boltok polcaira Ben Myers újságíró 2005-ös kötete. Ahogyan Alessandro Robecchi Manu Chaoról írt könyve is. Íme két külön világ, ám mégis két hasonló sikersztori, és még inkább hasonló kiadvány.

Green day - Amerikai idióták és az új punkrobbanás


A kiadó választása nem feltétlenül indokolt, mivel az eredeti kötet piacra kerülése után két évvel, 2007-ben jelent meg a Rebels With a Cause című könyv, mely nyilvánvalóan frissebb, aktuálisabb információkat is tartalmaz a zenekarról. Az Amerikai idióták és az új punkrobbanás azonban hazánkban az első könyv, amely a teljes Green Day-sztoriról szól, így hát érjük be ezzel, a többit pedig képzeljük hozzá.

Ben Myers, a kötet szerzője a kezdetektől nyomon követte a Green Day pályafutását. A szerző (aki többek között a Guardian újságírója is volt) hiteles fickó, aki sok-sok személyes élményt is elrejtett a sorok közé. Hosszú időt töltött el a zenekarral, és persze több interjút is készített a tagokkal az elmúlt évtizedekben, tehát ha valaki, hát ő minden szempontból alkalmas arra, hogy könyvet írjon a csapatról.

A három gyermekkori jóbarát történetét a rájuk hatással lévő zenekarok rövid bemutatásán keresztül is taglalja Myers. Az iskolai büfében megfogant ötlettel indul a sikersztori (azaz hogy alapítsanak egy zenekart), majd az igazi punkélet züllött, drogos és piás mindennapjait ismerhetjük meg.
A könyv ugyan kissé hosszasan foglalkozik a bevezetésben a kaliforniai Oakland leírásával, de amint a Sweet Children koncertjeit és az akkori punkélet jellemzőit ecsetelő fejezetre lépünk, el is felejtjük az addig kicsit unalmasnak tűnő részt.
A kezdetekkor még sokszor „semmirekellő munkanélkülieknek” bélyegzett srácokról szóló könyv nemes egyszerűséggel mindösszesen három fejezetre tagolódik: A kezdet, a közepe és a még nem a vég című részekre. És amilyen kurta kis tagolásokról van szó, mégis igen érdekes sztorikat, beszélgetéseket, interjúrészleteket közöl a szerző, beleszőve olykor-olykor saját tapasztalatait és élményeit úgy, hogy gyakran összefüggések magyarázataiba bocsátkozik (például elemzi a jelenséget, amely során sok punk elfordult a Green Daytől, mondván, a Dookie sikereivel a zenekar elindult a pénz, a csillogás világa felé. Sokan úgy gondolták, a punk nem mozdulhat a mainstream irányába). A könyv a 2005-ös Grammy-díjátadással zárul, ahol a zenekart hat díjra jelölték, és megkapták a legjobb rockalbum kitüntetést. Az író azzal zárja sorait: "Ha azért utálod a Green Dayt, amivé váltak, akkor te változtál, nem ők." És milyen igaz.
Hogy mégis, mi a baj ezzel a könyvvel?
A probléma ott kezdődik, hogy a fordítás sokszor pongyola, néha már szinte nyersfordításnak tűnik; a gyakori anglicizmusok értelmetlen lefordításáról van szó, emiatt pedig néha olvashatatlannak tűnhet a könyv, hiszen az olvasó belefáradhat a furcsa, nyakatekert mondatok értelmezésébe. Ám ezzel együtt azért azt mondhatjuk, e kötet alapdarab akár a rajongóknak, akár csak azoknak, akik kóstolgatják a Green Dayt, vagy azoknak, akik régen érdeklődtek a zenekar iránt.

Manu Chao - Zene és szabadság


A Silenos Kiadó Manu Chao- kötete valahogy emészthetőbbnek, pontosabbnak tűnik a Green Day könyv olvasása után, és ha az impresszumban utána olvasunk, láthatjuk, alaposabb munkáról lehet itt szó, hiszen csaknem tizenhárom lelkes fordító ültette át magyarra a könyvet. Az író, Alessandro Robecchi szintén igen személyes hangvételű kötetet tett le az asztalra, ám itt ugyanabba a problémába ütközünk, mint a Green Day könyv esetében: Robecchi 2000-ben írta művét, így az elmúlt 9 évről csakis máshonnan tájékozódhatunk - esetleg bővíteni lehetett volna a kötetet saját gyűjtéssel, vagy olyan plusz információkkal és kiegészítésekkel, amely -legalább röviden- összefoglalja, mi is történt 2000 óta.
Jó hír azonban, hogy Robecchi igen olvasmányosan és szórakoztatóan fogalmazza meg a Manu Negra történetét, a magyar szöveg pedig könnyed és befogadható - igaz, a szerző néha-néha csapong a történetek és időszakok között, de alapvetően kitűnő szerkezetű a könyv.
Olvashatunk a francia punk legnépszerűbb zenekarairól (így a Hot Pantsről, Manu Chao első zenekaráról, vagy a Parabellumról, a Wampasról vagy a Ludwig Von 88.-ról is). A Hot Pantsnél sokat időzik az író, ahogyan a tagokról is sokmindent megtudunk (például, hogy Marc Winandi, a Hot Pants egykori tagja pornószínészként kezdte pályafutását), majd áttérünk a Los Carayos időszakára.
Ahogyan a Green Day történetírójának esetében, Robecchi is újságcikkekből, interjúkból merítkezik.
A Manu Negra La Zarzamora című első lemezére áttérve elmerülünk a név eredetébe (például megtudhatjuk, hogy a XIX. században Manu Negra névvel illettek egyes andalúziai anarchista falusiakat, illetve létezett egy XX. századi szervezet is Manu Negra néven), innen ugrunk a Patchanka időszakába. Szépen lassan eljutunk a King of Bongo nemzetközi ismertséget és sikereket elért dalhoz, majd a 1994-ben véget ér a Manu Negra története, és az utolsó oldalakon a Clandestino sikereiről és Manu Chao boldogulásáról, valamint arról is olvashatunk, hogy vajon létezik-e tipikus Manu Chao-hangzás. Konkrétan azonban Manu Chao személyéről keveset tudunk meg, sokkal inkább a Manu Negra sikertörténetére fókuszál a könyv.

Mind a Green Day, mind a Manu Chao kötetnél előny, hogy a szerzők nem bocsátkoznak bulváros élettörténet-írásba, nem vájkálnak a zenészek magánéletében, nem tesznek utalást szexuális szokásaikra. Szakmai szemmel igyekeznek alapvetően objektíven, ám néhol mégis szubjektív emlékekkel tarkítva tálalni nekünk a két zenekar, a két zseniális frontember, Billie Joe és Manu Chao sikersztoriját.

Ben Myers: Green day - Amerikai idióták és az új punkrobbanás
224 oldal
Ára: 3200 Ft
Alessandro Robecchi: Manu Chao - Zene és szabadság
204 oldal
Ára: 2800 Ft
Mindkét könyvet a Silenos Kiadó adta ki

tovább
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
Zene Punk

Ajánlott bejegyzések:

  • Színház, zene, természet: összművészeti ünnep a Dunakanyar szívében Színház, zene, természet: összművészeti ünnep a Dunakanyar szívében
  • Idén is a Gyerek Szigettel kezdődik a vakáció Idén is a Gyerek Szigettel kezdődik a vakáció
  • Pünkösdi Örökség Ünnep – Élő hagyományok és közösségek a Skanzenben Pünkösdi Örökség Ünnep – Élő hagyományok és közösségek a Skanzenben
  • Jókai Mór és a múzeumok varázslatos éjszakája Jókai Mór és a múzeumok varázslatos éjszakája
  • JJ megnyerte az Eurovíziós Dalfesztivált, melyben a Budapest Scoring Orchestra is közreműködött JJ megnyerte az Eurovíziós Dalfesztivált, melyben a Budapest Scoring Orchestra is közreműködött

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpart.hu/api/trackback/id/tr487848594

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tovább a Facebook-ra

A Kultúrpartot 2024-ben a Magyar Művészeti Akadémia támogatta.

mmalogoc_1_ketsoros.jpg

Legolvasottabb

  1. Megdöbbentő fotók a néptelen fővárosról
  2. Top 10: ezek a legjobb szerelmes filmek
  3. A 10 legütősebb drogos film
  4. Megjöttek a meztelen hősnők
  5. Meztelenség és anatómia
  6. A forradalom egy holland fotós szemével
  7. A legizgalmasabb fotók 2015-ből
  8. Meztelen fővárosiak
  9. Készülőben a nagy meztelen album
  10. Nézd meg a 48-as szabadságharc hőseiről készült fotókat!

Hírlevél feliratkozás

Kultúrpart Csoport

  • Kultúrpart Produkció
  • Kultúrpart Kommunikáció
  • Rólunk

Kapcsolat

  • Impresszum
  • Partnereink
RSS Facebook Twitter
süti beállítások módosítása
Dashboard