Rómaias külsőt igyekeztek ölteni a birodalom városai, amelyeknek nem csak az infrastruktúrája, de az irányítása is hasonló volt - mondta Borhy László egyetemi tanár, az ELTE ókori régészeti tanszékének vezetője annak kapcsán, hogy az ELTE Városok az ókorban című rendezvénysorozata keretében csütörtökön előadást tart Róma és a római városok infrastruktúrájáról.
"Egy római városnak volt út- és csatornahálózata. A kettő összefügg egymással, a csatornák az úthálózat alatt húzódtak. Vannak olyan középületek, amelyek minden római városban megtalálhatók, a városiasságnak a külsőségeit jelentik. Ilyenek a fürdők, a városok központjában elhelyezkedő fórum, amely részben a közélet terének tekinthető: itt gyakorolhatják a császárkultuszt, itt állíthatnak fel a város nagy tiszteletben álló polgárai, vagy a császár számára oltárokat, emlékműveket, lovas szobrokat. A fórum környékén helyezkednek el a középületek, amelyek minden római városban meg kell hogy legyenek, ilyen a császár számára felszentelt templom, ilyen Jupiter temploma, a színház, az amfiteátrum, vagy a cirkusz" - magyarázta Borhy László.
Mint mondta, a hasonló városszerkezet összefügghet a nagyjából azonos irányítási rendszerükkel. A birodalom városait négyfős testület vezette: ketten a polgármesteri feladatokat végezték, a többiek a városi pénzügyekért és a középületekért feleltek. Róma egy kicsit eltért ettől a rendszertől: a város infrastruktúrájáért felelős tisztségeket szenátori rangú személyek látták el, akik általában egy évig végeztek bizonyos feladatokat, majd egy másik hivatalban folytatták. Létezett például a főutak - így a Via Appia - útfelügyelőjének tisztsége, vagy a szemétszállítással foglalkozó felügyelő - utóbbi nemcsak közigazgatási, hanem higiéniai feladatokat is ellátott.
"Rómában hulladékot, ürüléket csak a város határain kívül lehetett lerakni. A halottégetés, az állati tetemek elégetése is csak egy bizonyos területen, a városhatáron kívül volt lehetséges. Szintén Rómához kapcsolódik, de nyilván másutt is felmerülő probléma volt a városba áramló élelmiszer csomagolóanyagának elszállítása. Ez alatt az olaj, valamint a Hispániából és Észak-Afrikából érkező bor göngyölegét, azaz az amforákat kell érteni. Augustus korától több mint 300 éven keresztül az egyszer használatos amforákat ugyanarra a helyre vitték, mégpedig igen jól szervezett módon, s a városfal mellett, az ostiai kapu közelében rakták le, ahol a távolsági kereskedelmi út beért Rómába. Az összetört amforákból hatalmas, több tízezer négyzetméter alapterületű, 35-36 méter magas domb képződött, a Monte Testaccio" - hangsúlyozta Borhy László, hozzátéve, hogy ez volt az ókor legnagyobb szemétdombja.
Több évtizede kutatják a dombot a Barcelonai Egyetem régészei, akiknek sikerült azt is kideríteniük, hogy honnan indították útnak Rómába az olaj- és részben a borszállítmányokat. A hulladék problémájával másutt is meg kellett küzdeni. Pannoniában például "újrahasznosították" az Itáliából érkező nagyméretű amforákat, amelyek "koporsóként" szolgáltak. "Egy nagyméretű félbe vágott amforába el lehetett helyezni a holttestet, a másik felével pedig le lehetett fedni" - mondta. A Római Birodalom városaiban minden alaposan megszerveztek, még a szórakozást is.
"A szórakozás alatt nem feltétlenül csak a színházat vagy az amfiteátrumot kell érteni. Pompejiben 29 bordélyt ismerünk, amelyek a városi élet velejárói voltak, az elöljárók erről is gondoskodtak. A késő római időszakból olyan törvényeket is ismerünk, amelyek értelmében a prostitúcióból és kerítésből befolyó adóbevételeket a császár nem engedte befizetni az állami kincstárba. A pénzt a színházak, amfiteátrumok, cirkuszok, vagyis a lakosság szórakoztatását szolgáló intézmények fenntartására, helyreállítására kellett fordítani. Még ilyen szinten is szabályozták törvényileg az életet, amelyet minden szinten megszerveztek" - hangsúlyozta Borhy László.
