Április 21-én negyedszer lép hazai színpadra minden idők legsikeresebb német rockcsapata, a Scorpions. A karrierjének negyedik évtizedében járó veterán zenekar 16 éve nem játszott Magyarországon, így indokoltnak tűnik áttekinteni velük kapcsolatban pár alapvető dolgot.
44 ÉV ROCK’N’ROLL A Scorpions 1965-ben (!) alakult Rudolf Schenker gitáros (a képen balszélen) jóvoltából, de igazi zenekarrá akkor érett, amikor négy évvel később Klaus Meine énekes és Rudolf szintén gitáros öccse, Michael is csatlakozott hozzájuk. Michaelt már tizenévesen is zseninek tartották, igazi csodagyerek volt, így nem is csoda, hogy amikor az 1972-es Lonesome Crow debütalbum után a brit UFO előzenekaraként turnéztak, a szintén felfelé ívelő karrierű angolok egyszerűen átcsábították magukhoz a mindössze 17 éves muzsikust. Michael távozása annyira megviselte társait, hogy miután a Scorpions Ulrich Roth gitáros segítségével befejezte aktuális turnéját, feloszlott. Rudolf ezt követően csatlakozott Roth Dawn Road nevű zenekarához, akik azonban rábírták, hogy hívják el Klaus Meinét énekesnek, és végül felvették a Nyugat-Németországban az övékénél már ismertebben csengő Scorpions nevet.
SZEXMÁNIA A zenekar mindig is közismert volt kétértelmű megfogalmazásairól, sikamlós szövegeiről és borítóiról, melyek közül az 1976-os Virgin Killer okozta a legnagyobb botrányt. Az album borítója egy meztelen, alig serdülő lányt ábrázolt, amint egy repedt üveg mögött ült, a repedések centruma pedig a nemi szervénél futott össze. A botrányos borítót számos országban cenzúrázták, de még 2008-ban is a figyelem középpontjába került, amikor egy konzervatív szervezet bejelentésére az FBI elkezdett nyomozni a Wikipedia lemezről szóló szócikke miatt. A dagadó botránynak köszönhetően a brit Internet Watch Foundation szervezet feketelistára tette a szóban forgó wiki-oldalt, de a Wikimedia Organization tiltakozásának hatására végül megváltoztatták döntésüket.
A LEGSIKERESEBB LEOSZTÁS A Scorpions legsikeresebb felállása 1978-ban jött össze, miután az egyéni, Jimi Hendrix- és komolyzene-ihlette játéka miatt beavatott körökben istenként tisztelt Uli Roth elhagyta a fedélzetet. Schenkerhez, Meinéhez, Francis Buchholz basszusgitároshoz és Herman Rarebell doboshoz ekkor csatlakozott Matthias Jabs gitáros, aki az 1979-es Lovedrive-on tette le névjegyét. A lemezen vendégként ismét felbukkant a UFO tagjaként közben szupersztárrá vált, de az angolokat ekkoriban otthagyó Michael Schenker is. Mondani sem kell, az album borítója ismét komoly felháborodást váltott ki konzervatívabb körökben, akárcsak a szexista szövegű Another Peace Of Meat dal, ami miatt a feministák támadták vadul a Scorpionst.
A legsikeresebb felállás (1978-1992, b-j): Rudolf Schenker gitáros, Herman Rarebell dobos,
Matthias Jabs gitáros, Klaus Meine énekes, Francis Buchholz basszusgitáros
Jabs talán nem volt olyannyira egyéni és eredeti felfogású szólógitáros, mint elődei, de tudásához nem férhetett kétség, és játékát is azonnal fel lehetett ismerni. Rudolf Schenker a későbbiekben rendszerint csak kedvenc saját anyagaként hivatkozott a Lovedrive-ra. Ezen a lemezen szerepelt a Japánban és Nyugat-Európában már ekkoriban is népszerű csapat első világhódító slágerszáma, a lírai Holiday is, ami annak ellenére is tarolt a rádiókban, hogy sosem jelent meg külön kislemezen. A Lovedrive turnéján mutatkoztak be először az Egyesült Államokban, mindjárt egy hatalmas clevelandi szabadtéri fesztiválon az Aerosmith, a Journey, az AC/DC, a Thin Lizzy és Ted Nugent társaságában, több mint 70 ezer ember előtt. Ezután amerikai turnéra indultak az AC/DC és Ted Nugent előzenekaraként.
AZ ÁTTÖRÉS KÜSZÖBÉN A zenekar az 1980-as – borítóján egy férfi előtt térdelő fiatal lányt ábrázoló – Animal Magnetismmel az amerikai áttörés kapujába került, ám miután elkezdték rögzíteni következő albumukat, nem várt nehézségek árnyékolták be a munkát. Klaus Meine komoly torokproblémákkal küzdött, így a stúdióban egyes részek feléneklésénél egy akkoriban éppen Európában tartózkodó fiatal amerikai énekesnek, Don Dokkennek kellett kisegítenie. Sosem derült ki, hogy egészen pontosan mennyit is énekelt az új dalokban Dokken, aki néhány éven belül maga is szupersztárrá vált Amerikában hasonnevű csapata élén. Meine hangja végül szerencsére rendbejött, és a meglehetősen hosszú ideig készített 1982-es Blackout végül nemcsak egész pályafutásuk legkeményebb albuma lett, hanem sokak szerint legjobb teljesítményük is. Az album a No One Like You dal rádiós sikere révén - karrierjük során első ízben - az Egyesült Államokban is átlépte a milliós eladási példányszámot. A Scorpions olyan magasra került, mint német zenekar még soha azelőtt.
A CSÚCS Klaus Meinéék az 1984-es Love At First Sting révén hágtak fel karrierjük első csúcspontjára, ami a Rock You Like A Hurricane himnusz révén egész Amerikát megőrjítette. Az album több mint 3 millió példányban kelt el a tengerentúlon, ahol máig a Scorpions legsikeresebb kiadványának számít. „Axl Rose mesélte nekem egyszer, hogy amikor ’84-ben megvette a Love At First Stinget kazettán, azonnal betette az autója magnójába, és ahogy egy széles, többsávos sugárúton hajtott, az egyik piros lámpánál megállva még négy autó kúszott mellé, és mind a négyből egy-egy másik Scorpions-nóta bömbölt! Axl azt mondta, hogy akkor tudatosult benne, mit is akar elérni a jövőben…”, mesélte később Meine. A sikamlós borító miatti botrány természetesen a Love At First Sting esetében sem maradhatott el, ám a Scorpions a lírai Still Loving You révén némiképp finomította imázsát. Ez a dal még olyan helyeken is elképesztő őrületet okozott, mint például a volt Szovjetunió. Sikerére jellemző, hogy kislemezként csak Franciaországban több mint 1,7 millióan vásárolták meg, és a Scorpionst innentől olyan hisztéria vette itt körül, amilyen gyakorlatilag a Beatles óta egyetlen másik előadót sem.
BALLADÁK A Still Loving You sikere azt is megalapozta, hogy a bandát a későbbiekben rengetegen nem rockbandaként, hanem steril balladás zenekarként emlegették. Rudolf Schenker: „A lírai nóták fontos részét képezik az együttes repertoárjának, de nem élveznek elsőbbséget. A Scorpions vérbeli hard rock zenekar, még akkor is, ha a sajtó sok esetben úgy próbál meg lefesteni bennünket, mint egy olyan csapatot, akik folyton akusztikus gitárral a kezükben sétálnak fel a színpadra. Persze tény, hogy igen sok rajongó a balladáink révén szeretett meg minket, és ők el is várják, hogy játsszuk ezeket a nótákat. Angliában a koncertszervezők például egy időben rendszerint külön figyelmeztettek arra, hogy sok lírai dalunkat adjuk elő, mert különben komoly esélyünk van arra, hogy a közönség összetöri a felszerelésünket. Szerintem a lényeg végső soron nem az, hogy egy dal rocknóta-e vagy ballada, hanem az, hogy egy adott banda képes-e úgy egymás mellé rakni a kemény számokat és a lírai dalokat, hogy az egész megőrizze energikus mivoltát.”
KELETI BLOKK A Scorpions az Iron Maiden után a második karrierje csúcsán lévő rockzenekar volt, mely átjutott a Vasfüggönyön a ’80-as évek közepén. Magyarországon 1986. augusztus 27-én léptek fel az MTK Stadionban zsúfolt teltház előtt. Később a Uriah Heep után ők voltak a második nyugati rockbanda, akik eljutottak a Szovjetunióba is: 1988-ban az akkori Leningrádban léptek fel pár koncerten az azévi Savage Amusement lemez turnéján, majd 1989-ben Moszkvában is játszottak a Moscow Music Peace Fesztiválon. Ezt az ingyenes drogellenes gigantkoncertet az ismert rockmenedzser, Doc McGhee szervezte, aki csak így tudott kibújni egy amerikai marihuánacsempészési ügy büntetőjogi következményei alól. A Scorpions mellett az eseményen többek között fellépett még a Bon Jovi, Ozzy Osbourne, a Mötley Crüe, a Skid Row és a Cinderella is, méghozzá a Lenin Stadionban, 100 ezer néző előtt. Az itteni élmények ihlették az egy évvel későbbi Crazy World lemez nagy sikerszámát, a Wind Of Change-et.
A VÁLTOZÁS SZELE A füttyszóval kezdődő Wind Of Change-et 1991 tavaszán kezdték el vad rotációban játszani a rádiók, és annak ellenére, hogy a dal szövege kissé (?) rózsaszínűbb és giccsesebb volt a valóságnál, még így is sokkal többet jelentett a keleti blokk teljes összeomlásának korában, mint egy kellemes kis slágert a rádióból, és ezt még azok is átérezték, akik egyébként korábban soha életükben nem hallgattak rockzenét. A szám viharos gyorsasággal száguldott fel a listákon, alaposan megugrasztva ezzel az addig ugyan becsületesen, de az előző három stúdiólemeznél jelentősen gyengébben fogyó Crazy World eladásait is. A Wind Of Change végül 13 országban került a slágerlisták első helyére – Angliában a második, Amerikában a negyedik helyig verekedte magát –, és kislemezként csak Németországban több mint 6 millió példányban kelt el, amit sem azelőtt, sem azóta nem sikerült megközelítenie senkinek. A ZDF televízión 2005-ben az előző évszázad dalának választották, és germán területeken máig a német újraegyesítés himnuszaként ismert, holott csak azt követően vált slágerré. Ugyanakkor ismét csak azt a sztereotípiát erősítette a köztudatban, hogy a Scorpions valójában balladás rockzenekar, noha a Crazy World összességében kifejezetten húzós, kemény album volt.
A SÖTÉT ’90-ES ÉVEK Közhelyszámba megy, hogy a ’90-es évek nem kedveztek a hagyományos rockzenekaroknak, ami alól a Scorpions sem volt kivétel. Már Francis Buchholz távozása is baljós előjel volt a csapat számára, habár ez a könyvelésükben inkább pozitívan jelentkezhetett (a basszusgitáros a csapat egyik gazdasági háttéremberével együtt folyamatosan és csúful megkárosította társait az elszámolásoknál azok háta mögött). Az első nélküle készített anyag, az 1993-as Face The Heat nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket: a Scorpions számára hagyományosan erős Európában és a Távol-Keleten hozta a formát, Amerikában azonban jóformán észrevétlen maradt. Az album turnéja egyébként Magyarországon indult 1993. szeptember 23-án, de a Budapest Sportcsarnokban sem volt teljes teltház (igaz, hogy legutóbb ehhez képest nem olyan régen, 1990. december 3-án léptek fel ugyanott). Az 1996-os Pure Instinct sem hódította meg a világot. Ezt követően Herman Rarebell is távozott a csapatból, hogy a monacói Albert herceggel közös üzleti ügyeire koncentráljon, az 1999 tavaszán megjelent Eye II Eye pedig a Scorpions történetének leghatalmasabb fiaskója lett. A zenekar úgy döntött, hogy itt az ideje befogni azok száját, akik unalmasnak bélyegzik őket, így radikálisan elmozdultak egy modernebb irányba: elektronikus groove-okkal, hangmintákkal, diszkóütemekkel higították fel a kemény gitárzenét, ám hiába próbáltak kibújni a bőrükből, nem sikerült meggyőző produkciót összehozniuk, ráadásul pár évvel le is késték azt a trendet, amelyre rá akartak ugrani az új dalokkal. A lemezre érdekességként a csapat történetének során először egy német nyelvű téma is felkerült. Az eredmény nem is lehetett más, mint hatalmas bukás: a zenekarra még Németországban sem voltak kíváncsiak az emberek az aktuális turnén, és már az is nagy sikert jelentett, ha félházat össze tudtak hozni a 8-10 ezres csarnokokban. A lemez eközben egyszerűen nem fogyott a boltokból. A Scorpions hatalmas presztízsveszteséggel és a gyér érdeklődés miatt a tervezettnél sokkal előbb volt kénytelen lezárni az Eye II Eye európai turnéit. Az album ütötte csorbát először egy szimfonikus és egy akusztikus anyaggal igyekeztek kiköszörülni, de csak a 2002-es Unbreakable és a 2007-es Humanity: Hour 1 albumok erőteljesebb, hagyományosabb megközelítése hallatán vált egyértelművé, hogy ismét észhez tértek.
AZ OMEGA-KAPCSOLAT A Scorpions először 1968-ban turnézott együtt az Omegával, de később, a ’70-es években is rendszeresen játszottak közösen Nyugat-Európában. Mivel az Omega ekkoriban még nagyobb névnek számított Schenkeréknél, a Scorpions rendszerint előzenekarként koncertezett Kóbor Jánosékkal. A hazai közönség számára a baráti viszony akkor vált kézzelfoghatóvá, amikor 1994. szeptember 3-án az Omega vendégeként a Népstadionban is színpadra perdült Klaus Meine és Rudolf Schenker, hogy együtt játsszák el a Wind Of Change-et és a Fekete pillangót. A következő évben a Scorpions még a Gyöngyhajú lányt is feldolgozta White Dove címmel, ami egy afrikai éhezők megsegítését célzó kampány szignáljaként is szolgált. Az április 21-ei koncerten sem maradhat el a közös zenélés, és noha a koncert szervezői a teljes Omegát hirdetik a plakátokon, Kóborék viszonylag gyorsan egyértelművé tették: erről szó sincs, csupán a frontember és Molnár György gitáros játszanak majd közösen a Scorpionsszal.
