Kafka írja naplójában Goethére hivatkozva: „ A távolság ezt az életet már lecsillapítva őrzi, a naplók felszítják a parazsát." Kafka naplója az életmű egészében a mindig izzó parazsat jelenti, mely lángra lobbant egy-egy témát, legyen szó perről, egy kastély zegzugos folyosóiról, bármiről. A napló az, melyben szelíden ég a tűz, mégis: fénye megvilágítja ezt a gigászi életművet.
Az Európa a Naplók című kötettel induló Kafka életmű sorozata grandiózus vállalkozás, Györffy Miklós a német kritikai kiadás alapján készült fordítása kifogástalan munka. 28 évvel azután jelent meg, hogy 1981-ben afféle kulturális szenzációként magyarul is olvashatóvá vált a Naplók, levelek című, kronológiába rendezett válogatás.Akkor az ún. Naplónak közel a fele jelent meg, mely az 1951-es Max Brod-féle kiadást vette alapul. Aztán közreadták a német kritikai kiadást, mely más szerkesztési konstrukcióra épült: nem a feljegyzések, hanem a füzetek használatbavételének időrendje szerint publikálta Kafka legendás füzeteit.
A most megjelent Naplók mind a két könyvből dolgozott, és megpróbálta a legteljesebben érvényesíteni a filológiai szempontokat.
Vannak írók, akik azért nem írnak naplót, mert a „rendes” műtől venné el az időt. Mások csak skicceket vetnek papírra naplószerűen, szabad ötleteik jegyzékét dokumentálják. Kafka számára azonban az írás lét-kérdés volt, írni annyit jelentett számára, mint létezni. A Naplók jóval több annál, mintsem hogy csak azt mondjuk, a filológusok játékszere, akik kapirgálhatnak a szemétdombon…. Aforizmák, novellacsonkok, olvasónaplók, köznapi bejegyzések váltják egymást, de szinte minden mondatban találunk valami fontosat.
Kafka 1910-től 1923-ig írott naplóiban minden az ún. irodalmi naplóra emlékeztető jegyet megtalálunk, a szerző éppúgy lereagálja szűkebb környezetében történteket, mint ahogy nem állnak tőle távol az egzisztencialista reflexiók sem. A privát megjegyzéseit éppúgy közzéteszi, mint a prózavázlatait, novellakorpuszait, mégis: a „Naplók” nem igazi napló, a dátumok a legtöbb esetben lehagyható széljegyek, jórészt nem reflektálnak a társadalmi mozgásokra, Kafka inkább afféle mániákus rezonőr.
Nem a nyilvánosságnak szánta a füzeteit – bár itt találták meg Az ítélet és A fűtő szövegét, és még számtalan más novella vázlatát. A 2009-es kiadás szenzációja azonban Kafka útinaplóinak közzététele, amelyek most jelentek meg először magyar nyelven.
A naplóforma önellentmondása, mely szerint magamnak írom, meg nem is, valahol azzal rokon, hogy öngyilkos akarok lenni, de azért jó lenne, ha túlélném. Kafkát túlélték a naplói, köznapinak tűnő bejegyzései is beilleszthetők a Kafka univerzumába, a filozófikus szöveghelyeket pont olyan jó olvasni, mint Nietzsche, Valery, Cioran, vagy Canetti aforizmáit.
Naplók
Európa
797 oldal 3600 Ft