Kedves Kultúrpart-olvasók! Ismerjétek meg a Kultúrpart-olvasókat! Mi már megismertük őket, együtt töltöttünk velük – legalábbis egy részükkel - két élményekben gazdag napot. Lezajlott ugyanis az első Kult-túra. Off-line kulturális élményeinkről most on-line számolunk be. Négycsillagos szálloda, ötcsillagos társaság, hatalmas busz, hétvége Móron, Majkon és Vértesszentkereszten.

Aki most csalódottan csóválja a fejét, hogy ő erről miért nem tudott, azok kedvéért elmondjuk, hogy a Kultúrpart Egyesület által szervezett, és a DIMENZIÓ Egészségpénztár által támogatott kétnapos Kult-túráról a regisztrált olvasóink szereztek tudomást hírleveleinken keresztül. Aki pedig jelentkezett a kirándulásra és befizette a részvételi díjat, az automatikusan a Kultúrpart Egyesület Pártoló tagja lett, ami azt jelenti, hogy kedvezményesen vehet részt rendezvényeinken és a későbbi Kult-túrákon is.


De kezdjük az élménybeszámolót az elején: Április 25-én reggel kilenckor a XIV. kerület közlekedésében némi fennakadást okozott, amikor az általunk valaha látott leghosszabb turistabusz megpróbálta megközelíteni az általunk ismert legszűkebb és legrövidebb zuglói utcát, a Stubnyait, ahol a Kultúrpart szerkesztősége előtt tétován álldogáló párfős társaságok zavartan méregették egymást. Nem ismerték egymást, nem nagyon tudták mire számítsanak, és most már bevallhatjuk, mi sem sejtettük, mi sül ki a dologból, hisz először szerveztük meg a Kult-túrát – de nem utoljára!

A cél egy alapos tavaszi agytakarítás volt, hogy legyen két napunk, ami a kultúráról és az egészségkultúráról szól. A kikapcsolódásról, a feltöltődésről, az egyensúlyról. Jelentjük, ezt a magunk módján meg is valósítottuk.


A majki kamalduli remeteség fűszerkertjeiben körbeszaglászva alaposan átbeszéltük, hogy vajon miért dönt úgy valaki, hogy nem beszél többé és kamalduli remete lesz. Hallgattunk egyházkritikai felhangokkal nem kicsit átszőtt idegenvezetést a vértesszentkereszti kolostorromoknál. Harcoltunk a művészi összhangért – egy önismereti zeneterápiás foglalkozáson, és tanultunk harcművészetet – egy reggeli szabadtéri thai chi órán. Áztunk a pezsgőfürdőben, és száradtunk a szaunában. Ittunk édes mézes pálinkát és száraz fehér bort. Teletömtük a hasunkat, aztán megmérettük a testzsírszázalékunkat. Világbékét megcélzó törekvéseink kapcsán beszéltünk az egyén felelősségvállalásáról, és közben közösséggé formálódtunk.

A dr. Kricsfalvi Péter és Novák Péter által tartott, minikoncerttel egybekötött Fenntartható fejlövés című előadás alatt már egy emberként énekeltük Novák Péterrel, hogy „gyééémánt”. És a móri Öreg Prés étterem szakácsának és sommelier-jének köszönhető rendkívüli kulináris élvezetek után a fenntartható emelkedett hangulat jegyében a közös filmnézés helyett inkább az éjszakába nyúló beszélgetés mellett döntöttünk.


Sörgyári capriccio tehát nem volt, borozgatós világmegváltás viszont annál inkább. Hajnal kettőkor azt kívántuk, bárcsak ne zárna még be az Alma bár.

Az sem vette el a jókedvet, amikor másnap a DIMENZIÓNAK köszönhetően számtalan számadat birtokába jutva képet kaptunk testünk állapotáról. Olyannyira, hogy a legtöbbeknek még testtömegindexének, szemnyomásának, koleszterin-és vércukorszintjének, valamint stressztűrő képessége mértékének tudatában is kedve volt énekelni a buszon.


Április 26-án este harminc ember álldogált csomagjaival a kezében egy turistabusz mellett Zuglóban. Zavartan tekintgettek egymásra. Most kéne elköszönni. Már nem ismeretlenek, de még nem barátok. Viszont még lehetnek. Néhány puszi, néhány ölelés, kézfogások, sokatmondó tekintetváltások, „majd bejelöllek az iwiwen”, „mindenképp szóljatok, ha lesz még ilyen”.

Lesz. És persze, hogy szólunk.