Száznegyven éve, 1869. május 1-jén nyílt meg Párizs és az egész világ egyik leghíresebb mulatója, a Folies Bergere. Az intézmény fénykorát a múlt század fordulóján élte, de ma is eredeti helyén működik.

A varieté épületét a kor kedvelt építésze, Plumeret a londoni Alhambra színház mintájára operaházként álmodta meg. Kezdetben a Folies Trevise nevet kapta, utalva az intézmény jellegére (a folies jelentése mulatóhely) és helyére (a rue de Trevise sarkán áll az épület). 1872-ben azonban névváltoztatásra kényszerültek, mert az előkelő családból származó Duc de Trévise zavarba ejtőnek találta, hogy személyét a közönség egy mondén hellyel társítsa. 
A tulajdonosk végül egy szomszédos utca, a rue Bergere mellett döntöttek (a szó az ez esetben pásztorlánykát jelent). 

Kezdetben könnyen emészthető, rövid operákat, pantomimelőadásokat mutattak be, majd áttértek a varietéműsorokra. Felléptek akrobaták, kígyóbűvölők, bokszoló kenguruk, idomított elefántok, a világ legmagasabb embere és egy "görög herceg", akinek a reklám szerint büntetésképpen borították egész testét tetoválással, mert megpróbálta elcsábítani a perzsa sah lányát. A mulatóhely hírnevéhez hozzájárult, hogy Manet 1882-ben híres képet festett a Folies Bergere bárja címmel, amelyen egy italok felszolgálásával foglalkozó kisasszony, alakjának a tükörben visszaverődő látványa és a háttérben a vendégek tarka forgataga látható. 

1886-ban mutatták be az első revütáncot, amely hiányos öltözetű lányokkal és pazar színpadi látvánnyal bűvölte el a közönséget. A következő években a táncosnők egyre kevesebb ruhát viseltek, ezzel fordított mértékben lett egyre nagyobb a siker. Esténként 40 különböző színpadi kép, több mint ezerféle kosztüm varázsolta a színpadra egzotikus, távoli országok rejtélyekkel, titkokkal telített izgalmas világát, csak a kiszolgáló személyzet száma 200 körül mozgott.
A mulató színpadán megfordultak a szórakoztatóipar elmúlt évszázadának legendái, fellépett itt Maurice Chevalier, Charlie Chaplin, Mistinguett, Charles Trenet, Edith Piaf, Jean Gabin, Dalida és mind közül a leghíresebb, Josephine Baker. A Bronz Vénuszként emlegetett afroamerikai táncosnő banántánca, melyben testét egy banánszoknya igyekezett inkább kevesebb, mint több sikerrel leplezni, a mulató védjegye lett. 

A Folies Bergere sikerében tevékeny részt vállalt a magyar születésű Michel Gyarmathy, aki a második világháborútól volt a szórakozóhely művészeti igazgatója és rendezője. A közönség soraiban is sok híresség fordult meg, rendszeres látogatója volt baráti körével a festő Henri de Toulouse-Lautrec és Édouard Manet. A Folies Bergere ma is féltve őrzi hagyományait, a revük címe ma is mindig 13 betűből áll és nem maradhat ki belőle a "Folies" szó.