Michael Caine azzal fenyegette meg az angol kormányt, hogy kész elhagyni hazáját, ha bevezetik az új adótervet. A veterán, kétszeres Oscar-díjas színész nehezményezi, hogy a gazdasági válság kapcsán kormánya azt tervezi, hogy az évente 150 ezer fontnál többet keresők személyi jövedelemadóját 50 százalékkal megemelné.

Mint mondja, 76 évesen is reggel hatkor kel, hogy munkába induljon, és nem kívánja a jövőben a milliárdokból gazdálkodó pártokat, illetve állami apparátust eltartani, szerinte ott kellene a spórolást kezdeni, és nem az embereket tovább sanyargatni...
Caine Maurice Micklewhite-ként született Londonban. Hamar otthagyta az iskolát, inkább katonának állt. Állomásozott Németországban, az ötvenes évek elején a koreai háborúban harcolt. Színészi tehetségét először színpadon próbálgatta, akkor még Michael Scott művésznéven. Amikor ügynöke telefonon közölte vele a szomorú tényt, hogy már van egy ilyen nevű színész, szeme a közelben lévő mozi bejáratára tévedt, ahol épp a Zendülés a Caine hadihajón című film ment és megszületett új neve. Viccelődve később megjegyezte: ha a másik irányba nézett volna, Michael 101 kiskutyaként ismernék.
Az áttörést az 1964-es Zulu című film hozta meg számára, ezt követte Az Ipcress-ügyirat, amelyben először bújt Harry Palmer kém bőrébe. Vidámabb műfajok felé evezve játszotta el 1966-ban az Alfie nőcsábász főszerepét, majd jött az azóta szintén kultfilmmé vált Olasz meló. A hetvenes éveket a Get Carter bosszúálló fivéreként kezdte, 1972-ben Laurence Olivier oldalán A mesterdetektívben kapott főszerepet. Kezdetben olyannyira tartott a színészlegendától, hogy megkérdezte, hogyan szólítsa. A tréfás válasz ez volt: először elvárja a Lord Olivier-t, de másodszor már szólíthatja Larrynek. Ebben az évtizedben olyan filmekben játszott, mint a Sean Conneryvel forgatott Aki király akart lenni, vagy A híd túl messze van. A szakmai elismerések ellenére B-kategóriás, nagyot bukó akció- és katasztrófafilmeket is elvállalt, amit anyagi helyzetének biztosításával indokolt.
A csúcs felé a Rita többet akar - Szebb dalt énekelni című filmmel indult el újra. A nyolcvanas évek azonban a Hannah és nővérei miatt maradt emlékezetes számára, amiért a legjobb férfi mellékszereplő kategóriájában Oscar-díjat kapott. A díjátadón nem jelent meg, mert éppen a később hatalmasat bukó Cápa 4 forgatásán dolgozott. A cápás rettenetről szólva elmondta: "Soha nem láttam a filmet, biztos borzasztó. A gázsiból épített házam viszont lenyűgöző".
Bár korábbi alakításai miatt kultikus figurának számított, a kilencvenes évek első felében elkerülték a nagy sikerek, az ismételt visszatérés az 1998-as Little Voice-ig váratott magára, amiért Golden Globe-díjat kapott. Egy évvel később az Árvák hercegében nyújtott alakításáért újabb Oscar-díjjal gazdagodott, szintén a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában. 2002-ben A csendes amerikai című filmben nyűgözte le ismét a szakmát és a közönséget, a Graham Greene regényéből készült film Oscar-, Golden Globe- és BAFTA-jelölést hozott számára.