1927 április 29-én született Jeane G. Noverre, francia balett-táncos, a táncművészet megújítója. 1981-ben előtte tisztelegve jelölte meg ezt a napot a Nemzetközi Színházi Intézet a táncművészet világnapjaként, amelyet itthon is egyre több programmal ünnepelnek – a Gödörben két, május eleji fesztivál is kapcsolódik hozzá. Ezek beharangozójának tekinthető a pozsonyi származású táncművészhez, Lábán Rudolfhoz kapcsolódó kiadványok bemutatója a Gödör kávézójában.
Ehhez járul hozzá a maga módján mindhárom bemutatott kötet: a Fuchs Lívia szerkesztette Táncpoétikák – a reneszánsztól a posztmodernig nem kevesebbre vállalkozik, minthogy a különböző korok különböző alkotóinak nyilatkozatai, ritkábban előforduló publikációi alapján járja körbe azt az alapvető kérdést, hogy tulajdonképpen mi is a tánc. Az olvasmányos szemelvények nemcsak oktatási célokat szolgálhatnak, hanem bárki számára betekintést engednek egy-egy kor mozgásról, táncról alkotott diskurzusába.
A két továbbiakban bemutatott kötet kifejezetten egy teoretikus érdeklődésű koreográfus-táncoshoz kötődik. Az MU és a Trafó ugyan az 1879-es születésű Lábán Rudolfról nevezte el a magyar kortárs tánc legszínvonalasabb alkotásainak és alkotóinak elismerésére és népszerűsítésére alapított közös szakmai díját, amelynek kitüntetettjei között van többek között Bozsik Yvette, Ladányi Andrea és Horváth Csaba, itthon mégis kevéssé ismert Lábán jelentősége, hiszen alkotói működése Münchenhez, Párizshoz és Angliához köthető – Magyarországon csak néprajzi gyűjtőként járt.
Lábán hagyatéka Nyugat-Európában és Angliában nemcsak univerzális gondolkodásmódja végett hagyományozódik a különböző iskolákban. Amellett, hogy a táncot a „Körperkultur”-tól leválasztható közös mozgásként értelmezte és a reformpedagógiai irányzatokra jellemző idealizmussal kereste az emberi civilizációtól elszakadó, a természettel összhangba kerülő belső művészi fejlődés lehetőségét az általa „táncfarm”-nak nevezett közösségi alkotásban, a korabeli közönség többek között az ő munkásságának köszönhetően érzékelhette először a táncot valóban térbeli mozgásként.
Ez annak köszönhető, hogy Lábánt teoretikusként és gyakorló táncművészként egyaránt foglalkoztatta a tánc rögzítésének kérdése, hiszen az egy korszakra jellemző notációt mindig csak az adott kor tudta olvasni, a hagyományozódás főként az egyes táncosok memóriájára volt bízva. Lábán Rudolf követőivel az új jelrendszer kidolgozásához az izokaéder térbeli formáját használta, amelyben a téranalízis segédeszközeként ténylegesen ki is próbálták a különböző mozgáskombinációkat, így téve lehetővé az összes irányba való bármely elmozdulás pontos, szakszerű mérését. A
hosszú évek során kifejlesztett jelnyelvet használja a néptánc 1958 óta, miután a Nemzetközi Néptáncszövetség ezt a rendszert találta a legalkalmasabbnak a tudományos deskripcióra, mindemellett Nyugaton a kortárs tánc oktatásában is használják. Gyakorlati haszna a profi táncjelolvasók, képzett művészek számára felbecsülhetetlen, hiszen egy médium sem képes egy koreográfia, mozgássor partitúraként való rögzítésére, a filmes technika segítségével csak interpretációk maradhatnak az utókorra.
Lábán Rudolf jelrendszerrel, táncelméleti kérdésekkel kapcsolatos szövegeit ábrákkal kiegészítve a Koreográfia című kiadvány tartalmazza, míg a Táncnak szentelt élet önéletrajzi jellegű szövegként Fügedi János (ZTI munkatársa) történetileg orientáló előszava és a pozsonyi születésű helytörténet-kutató, Wojtek Miklós záró tanulmánya közé ágyazva a kevéssé szakmai közönséghez is közelebb hozza Lábán Rudolf személyiségét, gondolkodásmódját – akinek művészete, tömegkoreográfiái Németországból való emigrációja előtt magát Goebbelst és a Führert is lenyűgözte, mintegy „a tánc Leni Riefenstahljeként”.
A könyvbemutatón nemcsak a könyvek lapozgatására került sor: Molnár Csaba és Hadi Juli, a Budapesti Táncművészeti Főiskola hallgatói Dresch Mihály élő játékára táncolták be egymással összhangban a tér minden pontját, kezdve a Gödör-lépcsők tetejétől egészen a kávézó üvegablakáig, ahol mozgásuk a benti izokaéderre pillantva talált nyugvópontot.
Ezt a performanszot két tánchoz kötődő programsorozat, fesztivál követi majd a Gödörben. Május 2-án és 3-án a Performance Fesztivál alapvető filozófiájához híven igyekszik a performance-t mint műfajt be- és megmutatni, továbbá megszerettetni a közönséggel. A két nap alatt idén is várhatóan 25-30 produkciót láthatunk majd. Május 8-a és 10-e között pedig a d'WATT Nemzetközi Kortárs Tánc Fesztivál ad körképet kifejezetten a kortárs táncéletről, az előadásokon kívül szakmai beszélgetésekkel, intenzív workshopokkal, koncertekkel.
További információ: http://www.godorklub.hu/fesztival
Könyvajánló:
Fuchs Lívia (szerk.): Táncnak szentelt élet; L’Harmattan Kiadó:2008. 198 oldal
A pozsonyi születésű Lábán Rudolf a 20. század európai táncművészetének egyik legnagyobb alakja volt. Sokfelé ágazó tevékenysége hatalmas területet ölelt fel, mintegy 120 koreográfiát készített, 15 könyvet és több mint 70 tanulmányt adott közre. Színpadi művei ugyan elenyésztek az idővel, esztétikai és oktatási elképzeléseit, a mozgást analizáló elméletét azonban szerte a világon kiindulási pontnak tekintik azóta is, legyen szó akár táncterápiáról, koreológiáról, tánclejegyzésről vagy mozdulatelemzésről.
Lábán e Visszaemlékezésekben életének leglényegesebb eseményeiről, világszemléletének és művészetének gyökereiről vall. Írása ugyan nem szokványos önéletrajz, mégis kirajzolódnak belőle Lábán meghatározó gyermekkori élményei, művészpályájának fordulópontjai, személyiségének rendkívüli ereje, művészi eltökéltsége, teljesen új, szinte vallásos hiten alapuló táncszemlélete és filozófiája.
http://harmattan.hu/
