Lehet-e műalkotásnak tekinteni egy orr átplasztikázását vagy egy koponya rendbetételét? Egy New York-i galéria plasztikai műtétekről készült fotókból állított össze kiállítást az előtte-alatta-utána alapon.

„Megtaníthatom Önöknek az arcfelvarrás technikáját, itt kell vágni, ott kell
varrni. De egy orrplasztikához már művészi tehetség kell, meg kell érteni az arc arányait” – magyarázza Anthony Berlet plasztikai sebész, aki egyben építész és rajzoló. Az ő ötlete volt a kiállítás. Berlet szerint az a videó, amely bemutatja a műtétet, nem azt sugallja: „itt volt egy vén boszorkány, itt van egy szép hercegnő”, hanem a testszobrászat folyamata elevenedik meg, amely alkotója számára ugyanolyan szép, mint a végeredmény. Az említett videó embert próbáló: szinte végtelennek tűnik az a hat perc, amely alatt teljesen kifordítják az orrot, miközben gumikesztyűs kezek fűrészelnek, vágnak, átszabják a porcot, majd visszahelyezik a bőr tasakjába és az arc helyreáll. Végül láthatják a nézők, hogy hat hét után, miután a vérömlenyek felszívódtak, a műtét valóban sikerült. A kiállítás egy előbb lapos, majd telt mellűvé vált nőről készült művészi fotókkal kezdődik, itt nem látható a kettő közötti folyamat.

Többségében azonban a műtött páciensek külsejének alakulása követhető nyomon, valamint azoknak a megmentése, akiknek a plasztikai sebészet adta vissza emberi arcát: egy nőnek, akinek egy kutya leszakította az orrát, és a homlokából vett szövettel építették újra, nyúlszájú gyerekeknek, vagy olyanoknak, akik koponya-deformációval születtek.

Bemutatnak egy kislányt, aki hároméves korában súlyos autóbalesetet szenvedett és az évek során fokozatosan mintázták újra az arcát. Huszonegy évesen végre szép lány lett belőle. A nézők többsége megdöbben a kiállításon, de a vendégkönyv tanúsága szerint az összbenyomás egyáltalán nem negatív, akkor sem, ha van olyan, aki „zavarba ejtő kukkolásnak” nevezi, mert szerinte nagyon személyes dolgokról van szó, amelyeket nem szabad közszemlére tenni.

Van, aki szerint „technikai és tudományos értelemben izgalmas, esztétikai értelemben nem”. Akad viszont olyan is, aki azt állítja, a kiállítás „felnyitotta a szemét”. „Az élet nem áll meg, ha valakinek eltorzult az arca” – írta az egyik látogató. „A plasztikai sebészet állandó harc a szépség és a véredények illeszkedése között” – olvasható a galériában egy idézet Sir Harold Gillies-től, a plasztikai sebészet atyjától, aki két világháború széttört arcainak helyrehozásán munkálkodott Londonban.