Az Érték-díjas Quimby zenekar frontembere, Kiss Tibor nem akar példát mutatni, csak teszi, amit tennie kell: dalszöveget ír, énekel és gitározik, fest, ám egy rosszul sikerült koncert le tudja hangolni. Színházról, képekről, dalszövegről, menekülésről beszélgettünk.
Március végén megjelent Ajjajjaj című maxi lemezetek.
Hosszan magyarázkodhatnék a műhelymunkákról, időbeosztásról, koncepcióról, de a lényeg az, hogy ez az öt szám volt abban a pillanatban felvehető formában, és már nem akartunk várni tovább az új hanganyaggal. Mi is, és a közönség is így kaptunk leghamarabb új dalokat.
Hogyan jellemeznéd a számokat?
Szélsőséges, kísérleti hangcsokor a balladától a garázs-punkig, a hardcore operajajjtól a higgadt éteri csilingelésekig. Összességében sokszínű és sok irányt mutató szösszenet. Túlelemezni nem szeretném, de az „Ajjajjajj” egy könnyedebb hangvételű, odabújós dalocska a szeretet hiányáról és a céltalanságról, a második dal, az „Álmod ébren tart” egy alternatív,, kicsit ironikus párkapcsolati nóta, elmélkedéssel és egy kis heroizmussal átfűtve. Az „It’s a nice day” egy szürrealista, enyhén cinikus másfél perces őrület Dódi előadásában, az „I got a girl” egy nem tökéletes kapcsolat felöklendezése, funkos, new jazzes feelinggel, a „Made in China” pedig egy tipikus mai kortünet, humoros tükör arról, hogy ami nem kínai, az hamis.
Nemrég a Budai gyermekkórházban jártál, hogy művészetterápiával segítsd a gyerekeket. Spontán dalt is írtál a gyermekek által festett álmokról. Milyen volt ez a nap számodra?
Izgalmas és fárasztó. Sok türelem és figyelem kellett hozzá, de megérte. Én is sokat tanultam. Minden gyerekkel egyenként beszélgettem, és a kérdéseimre adott válaszaikból, zömében az ő szavaikkal versszakokat raktam össze zenei kísérettel. És amikor kész lett, együtt elénekeltük. Sokat röhögtek, és mindannyian meg voltunk érintve. A dal nem tökéletes, de szerethetően valós.
Nyíltan felvállalod és bátran nyilatkoztál már többször is arról, hogy csaknem egy évet Komlón, a rehabilitációs intézetben töltöttél. Mit gondolsz, a te példád segítséget nyújthat azoknak a fiataloknak, akik ilyen típusú gondokkal küzdenek?
Én nem, maximum ők maguknak. Ha gondok vannak, abból tanulhatunk, amire nyitottak vagyunk, és ha valaki taníthatóvá válik ezen probléma mentén, akár segíthet neki az én történetem is. Elég nyomasztó dolog példaképnek lenni, ezért ezt a keresztet vissza is adnám az őt megillető személynek. Aki kapja, marja.
Nem áll szándékomban példát mutatni, csak teszem a dolgom, ahogy tudom.
Mintha egy huszárvágással elvágták volna ezt a
Van külső és belső siker; a belső siker a fontosabb számomra, a külső amolyan hab a tortán. A legklasszabb, amikor ezek szinkronban vannak, jobb esetben előre menekülünk. De nem árt nem elfelejteni, hogy a siker olykor csak egy csalfa dizőz, és néha nem több az undorral vegyes kielégülésnél.
És az, hogy mostanság tulajdonképpen minden rendben van?
Vihar előtti csend? Persze mindig van bőven megoldandó feladat, az elme kereke forog tovább, pusztulnak a kékbálnák, stb. Ma is az a helyzet, hogy egy rosszabbul sikerült koncert nagyon le tud hangolni, és rengeteg megvalósítandó ötlet toporog a bejáratnál. Nem is beszélve a frank alapú hiteleinkről.
Nem akarsz néha menekülni?
Ha nem is kimondottan menekülni, de kiszállni egy időre a buliból, elutazni messzire – ilyenek néha foglalkoztatnak.
Mi számít menekülésnek, és mi munkának: a zene, a költészet vagy a festés?
Ha menekülök, általában nem csinálok semmi érdemlegeset, ráadásul mindenhova magammal viszem azt, amitől menekülök. Kemény meló ez is. Nincs menekvés. Igyekszem az ilyen cselekedetekről leszokni, és inkább szembenézni a problémával, lényegesen kevesebb energia, ráadásul még vezethet is valahova. Az alkotás maga egy nagyon izgalmas időtöltés, nyilván vannak nehezebb pillanatai, olyan is van, hogy elröpít, meg olyan is, hogy földhöz vág, néha kényszer, néha áldás.
A JAK füzetek sorában megjelent Ventilátor blues könyved. A szerkesztő, K. Kabai Lóránt Quimby szövegeket válogatott verses kötetbe, itt szerepelnek a rajzaid is. Állítólag ragaszkodtál hozzá, hogy az alcímben ne versek, hanem dalszövegek szerepeljenek. Miért?
Mert ezek dalszövegeknek készültek, egyik sem önálló entitás. A zenével együtt alkotnak egészet.
Írsz azért verseket is, vagy kizárólag dalszövegeket?
Viccből néha, meg előfordult már, hogy felkérésre próbálkoztam ilyesmivel, de többnyire már az első sornál az jut eszembe, hogy hogyan szólna ez zenével. Érdekes dolog ez, amikor nézegettem megzenésíthető verseket – persze ez költőtől is függ -, de körül-belül harmincból egyet tudtam elképzelni igazán megzenésítve. Ha túl tömény az iromány, nem bír el sok egyéb információt, egyfajta egészséges kohéziót kell megtalálni a dalnál, és ez sokszor idézőjelben a szöveg rovására megy. Kicsit mások a szabályai a jó dalszövegnek, mint a versnek, ugyanakkor mostohatestvérek is. A vers egy nagyon intim, személyes műfaj, önálló egység, gyakorlatilag a verbális lehetőség összes játékát használhatja. A dalszöveg ennél ugyan szűkebb lehetőségekkel bír, viszont kedveli a nyilvánosságot is. És nagyon sok esetben alárendeltje a zenének. Fontos, hogy énekelhető legyen, stb. Amit veszít verbálisan, hozzáadja a zene.
A festészet mennyi
tölt ki az életedből?
Maga a festészet egy szelet torta a szülinapi buliban, de a vizuális gondolkodás maga a töltelék.
Festményeid egyes témái vagy maga az ábrázolás jellemzik egy-egy korszakodat, hangulatodat is?
Bizonyára. De olyan is van, hogy direkt az ellenkezőjét csinálom. Ha szarul vagyok, hajlok a giccsre. Ha jól, táplálék a sötét. Próbálkozik az ember.
Melyik a legjellemzőbb és legkifejezőbb festményed?
Hát, vannak jobban és kevésbé jól sikerült képeim. Rámutatni jobban tudnék, mint így fejből. Általában összetettebb emóciók járnak a fejemben egy kép megalkotásánál, sokszor az is előfordul, hogy vigyorgok rajzolás vagy festés közben.
Színházi munkáitok jószerivel vannak. Mennyiben követel más hozzáállást, munkát ez, mint egy-egy klubkoncert, fesztivál?
Több emberre kell figyelni, talán több alázatot is követel.
A színházi fellépéseitekből egyenesen következhet, hogy hamarosan színészként is kipróbáld magad?
Hát én már annyi olyan dolgot csináltam, amihez nem értek, hogy már csak ez kéne… Ennek ellenére a legutóbb felajánlott főszerepet, melyben gyakorlatilag abszolút pornográf hangulatban kellett volna magamévá tennem egy hölgyet, tiszteletteljesen visszautasítottam.
Nem gondoltál még rá - vagy nem környékeztek meg azzal egyes menedzserek - hogy önállósodj, kiválj a Quimbyből, vagy más irányba indulj?
Előfordul ilyen is, része vagyok egy pár egyéb projektnek olykor, de egyelőre a Quimby a főhajó.
Milyen érzés volt, mikor először hallottad a Csík zenekar Most múlik pontosan – feldolgozását?
Először fura volt, aztán megható. Megállt a kés a levegőben, és pisszenni sem mertem.
Mi az, amit kitörölnél az emlékeid közül?
Inkább volna, amire szívesen emlékeznék, ami kitörlődött.
És mi az, amire úgy gondolsz vissza, helyesen, jól döntöttél?
Hogy lementem Komlóra.
Ha már Komlónál tartunk: mondhatjuk, hogy már-már átlagos magyar zenész életét éled azóta, csak mondjunk, ha beültök egy sörre, te azt kihagyod?
Most Budán élek. Nem tudom, milyen egy átlagos magyar zenészélet, és rengeteg kihagyott sörre ülünk be, én és a majom a hátamon.
Vágysz valami másra, többre, szebbre, jobbra?
Minden árkategóriában vannak álmaim, de úgy akarom, ahogy lesz.
