Ha összetettsége egészében, arányaiban nem is egységesen mindenre, de sok mindenre fogunk emlékezni a Kazár Szótárból – érdemes tehát kísérletet tenni a posztdramatikus előadóművészet új, összetett nyelvének megtanulására, „belelapozva” a Kiscelli Múzeum Romkertjében egyelőre ma utoljára látható, installációkkal, szöveges, táncos és zenei elemekkel „tanító” kiállítás-előadásba.

Az Élőkép Társulat új bemutatója fő inspirációját Milorad Paviæ Kazár szótár című fikciós regénye adta, amely 1984-ben jelent meg Belgrádban. A könyv nyitott, posztmodern alkotásként szócikkek, adatok és történetek gyűjteménye, melyeket a mindenkori olvasónak magának kell összerendeznie, mint ahogyan Kántor Kata és Terebessy Tóbiás az Élőkép Társulattal megalkotott „képeskönyvében” is kedvére bolyonghat a néző, hogy összerakja a kazár nép történetét, középpontban a mára már szétszóródott népcsoport fennmaradásának kulcskérdésévé váló hitvitával. 

Az elénk tárt „képeskönyv” egy összetett, sajátosan működő világon át vezeti a Romkert templomába lépőt, hiszen az Élőkép élő alkotói közösségként a lehető legkülönbözőbb művészeti ágakat vonja be előadásaiba. Az ős-ritmikus hangkulisszát újrahasznosított fémhulladékokból készített hangszerek vagy egyszerűen dobbá átfunkcionált klaviatúrák adják; installációk, projekciós felületek, vásznak, mozgatható palotabelsők, szobák, illetve maga a bejárható tér késztetik a nézőt folyamatos pozícióváltásra. A rendezésnek így túl sok részletre kell figyelnie ahhoz, hogy minden elem arányosan, funkcionálisan illeszkedjen a műegészbe, mintegy „megmutathassa” magát, viszont ennek köszönhetően a néző maga válogathat az elé táruló világ káprázatai és teremtményei között. 

Mégha a mozdulatok, a zene, a kép – vagyis maga a látvány, az atmoszféra – nyelve beszédesebbnek tűnik is, mint maguk a szöveges és emellett mozgásban a többi részhez képest kevéssé stilizált, verbalitásukban elnagyoltabban kidolgozott jelenetek, és talán az elnémult Ateh hercegnő álmának megfejtése még izgalmasabb, ha valakinek van fogalma a szerb szerző átdolgozott eredetijéről, amely a magyar „Bevezetés...” megfelelője, a Kazár szótár több oldalról képes megszólítani a jelenlévőt. 

Komplex vállalkozásként nemcsak a kazár, hanem bármely nemzet öntudatának, énképének tudatos és -talan struktúráiból villant fel elemeket, melyek gyökere mesékben, mítoszokban, mozdulatokban, rítusokban, öltözékben, nyelviségben, művészetben, valamint a hitvilágban nyilvánul meg és rögzül, vagyis magában az emlékezetben – hiszen minden közösség fennmaradásának, jövőjének kulcskérdése maga a múlt, illetve az egyes ember viszonya a múltat meghatározó emlékezés különböző formáihoz. Utóbbi viszony külön kiemelt helyet kap Virág Melinda táncos sajátosan szép, aszkézisében artisztikus mozgásának köszönhetően, amely a történet dramaturgiai keretét is adja. 

Mint ahogy azt a terem közepén álló kút is jelzi, az emlékezetnek kútja mély, az utolsó mondat pedig az előadás két órája alatt elkészülő freskóra irányítva tekintetünk szintén a már említett interpretációs mezőt emeli ki, miszerint: „A lélek váza az emlék.” A figyelmes néző óhatatlanul a váz egy része lehet, ha érzékeivel és értelmével is belelapoz ebbe a gazdag kép-szó-tárba, amelynek összes tartalma, élménye nehezen tolmácsolható...