Internet nélkül ma már el sem lehetne képzelni a világ operaházainak működését. Mi történik ugyanis, ha egy operasztár, akinek fellépését már évekkel korábban lekötötték, hirtelen megbetegszik? Vagy ha elmegy a hangja, mire színpadra lépne?
"Együtt kell élnünk ezzel" - mondta Peter Gelb, a Metropolitan vezérigazgatója Daniel J. Wakin újságírónak. Gelb célja mindig a lehető legjobb szereposztás biztosítása, ezt elvárja a közönség is a rangos operaháztól, ahol a drágább helyekért akár 300 dollárt (majdnem 70 ezer forint) is elkérnek.
A Met mostanában három produkcióban is változtatásra kényszerült. Rolando Villazón, a sztártenor hangszálgyulladással küszködik, és a Szerelmi bájitalban két énekes, Dimitri Pittas és Barry Banks vette át a szerepét. Donizetti művének másik főszereplője, Angela Gheorghiu, a világhírű román származású szopránénekesnő a minap meghűlt, és a második szereposztásból Nicole Cabell pótolta.
Wagner-énekeseket talán még nehezebb helyettesíteni. Christine Brewer ebben a szezonban a Ring Brünnhildéjeként lépett volna fel, de az opera közlése szerint térdsérülést szenvedett - így a három operában, amelyben szerepelt volna, három másik énekesnőt hallhattak-hallhatnak a Wagner-rajongók. De a baj nem jár egyedül, a Tetralógia két másik főszereplőjét is pótolni kellett.
A Met egy nappal azelőtt, hogy Villazón kiválását bejelentette, felhívta a New Yorkban lakó Pittast. A tenor februárban és márciusban a Welsh National Opera színpadán énekelte Nemorino szerepét, és éppen kaliforniai vakációra készült barátnőjével. "Nem volt nehéz igent mondanom. A szerep bennem volt, a testemben, a szívemben és a lelkemben" - magyarázta döntését. A rendezés azonban új volt számára. Az előadás rendezőjének, Sharon Thomasnak az irányításával a próbateremben sajátította el, hogyan fogja meg a Met előadásában Nemorino a szerelmi varázsital palackját. Pittas beöltözött kosztümjébe és csizmájába, Maurizio Benini karmesterrel elpróbálta a ritmust és a dallamívet, sőt az előadás előtt még a színpadot is bejárta. A beugrókat gyakran videofelvétellel látják el az előadásról, szerencsére Pittas maga is megnézte előző héten a Met-beli produkciót.
A smink és a haj külön téma. A dús sörényű Pittasnak nem volt szüksége parókára, de a Met ilyen esetekre is felkészült. Mintegy 75 énekes fejmaszkja áll készenlétben. Ha hirtelen valamelyikükre szabott parókára van szükség, a szükséges fejet csak lekapják a polcról, és már munkához is láthat a hajmester. A szabászat mintegy félszáz sztár pontos méreteivel rendelkezik - ötven adat személyenként.
A beugrások leggyakoribb oka valamilyen megbetegedés, bár néha családi probléma is lehet. Az operaházak nem szívesen beszélnek egy további okról: előfordul, hogy mire eljön az előadás, az évekkel korábban szerződött szereplő hangja kívánni valót hagy maga után. A megbetegedésről szóló bejelentés néha mindkét fél számára a látszat megóvására szolgál, bár jókora költséggel. Ha a Met mondja fel a szerződést, ki kell fizetnie a honoráriumot, betegség azonban esetén nem fizet. A sztárgázsi előadásonként 16 ezer dollár.
A meghűlés és a fertőzés azonban tényleg a leggyakoribb ok. A szüntelenül utazó világsztárok Gelb szerint "valóságos baktériumkoktélt" visznek magukkal. A repülőgépeken könnyű meghűlni, nem beszélve a szerepekkel járó ölelések, csókok fertőzésveszélyéről. A vezérigazgató minden öltözőbe baktériumölő szappant rendszeresített, nem sok eredménnyel.
Az énekeseket arra kérik, hogy jelezzék, ha úgy érzik, esetleg nem lesznek képesek a fellépésre. Ilyenkor a Met vezetői, Gelb, James Levine zeneigazgató és munkatársaik mozgósítják kapcsolataikat, megkeresik a szóba jöhető helyettesítő impresszárióját, hogy kipuhatolják, szabad lesz-e a kritikus estén. Néha igen a válasz, néha csak annyi: "Majd akkor szóljon, ha komoly a dolog." Előfordul, hogy a Met valamelyik társoperaháztól kéri el énekesét. Ez történt Brünnhilde esetében: a svéd Iréne Theorin a washingtoni operaház Siegfried-előadására próbálta a szerepet, de néhány próbáról átengedték New Yorkba, ott is ő lett a harcos amazon, sőt a Walkürben is. Ezt az is elősegítette, hogy a washingtoni opera igazgatója, Plácido Domingo maga is a Met egyik visszatérő sztárja.
De nem mindig akad a szomszédban beugró. Waltraud Meier, a nagy Wagner-énekesnő decemberben Münchenből repült New Yorkba, hogy átvegye Izolda szerepét hirtelen megbetegedett pályatársnőjétől. Az előadás karmestere, Daniel Barenboim invitálására vállalta a beugrást. Csupán két órája volt a válaszra, de nem volt nehéz a döntés - árulta el később. New Yorkban még sohasem énekelte a szerepet, amely híressé tette, és mint mindig, a kihívás csak növelte elszántságát. Zsúfolt fellépési naptára miatt csak az előadást megelőző napon érkezett New Yorkba, a gép, mint elmondta, úgy rázkódott, mint egy koktél-shaker. Izolda szerelmi halála azonban másnap rendben bekövetkezett.
