A szerb kulturális miniszter is részt vett Bor város Radnóti-ünnepén. A kisváros máig őrzi a közeli munkatáborban raboskodó költő hagyományát. Radnóti a városban a legismertebb költő.
Úgy tűnt, mintha téglalap alakú tortát hozott volna - rajta ezüst cukorgolyókból kirakva a szám: 100 -, pedig az volt a zito, az összegyúrt édesség, amelyet az ortodoxok az elhunyt emlékére évfordulókon kínálnak, hogy a finomsággal vigaszt nyújtsanak. Három autóbusznyi diák és felnőtt kapott belőle egy kiskanállal, és a közeli forráskútból ihatott rá friss, tiszta vizet.
A Mosic család engedélyezte, hogy telkén, amelyet a második világháború idején a németek megszálltak, a magyarok emléket állítsanak Radnóti Miklósnak. Az amorf, kicsit a vízcsepp formájára emlékeztető kőtömböt a közeli kőbánya tulajdonosa ajándékozta az évfordulóra és szállíttatta a helyszínre. A szegedi Radnóti Gimnázium pedig saját költségén szerb és magyar nyelvű réztáblát helyezett el a kövön a következő szöveggel: "...példakép, erős fa legyen..." Alatta pedig: Ezen a helyen tartották fogva több ezer társával együtt Radnóti Miklós (1909-1944) magyar költőt. Születésének centenáriumán állíttatta a szegedi Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium. A kőtömböt május 5-től két fa őrzi, egy hárs és egy madárberkenye, a szegedi fiatalok és Bor város polgármestere, Srdjan Marjanovic ültette őket.
- Látja azt a magaslatot? Az volt a vízgyűjtő, a hegyről, a Crni Vrhről (Fekete Csúcs) jövő forrásvizet befogták, és egy víztárolót készítettek a foglyok. Mindent maguk építettek, betonból a barakkokat, még az illemhelyet is, magasított földpereme ma is látszik - mutatta az út másik oldalán, az egykori tábor területén Rade Mosic, Mira testvére. Szelíd a táj, az egykori építményekből már nincs semmi, a természet visszafoglalta, ami az övé.
Húsz kilométerre innen, lenn, Borban erős napsütés volt és szél, fönn a hegyen köd és hideg, mindenki összehúzza magán a kabátot, miközben a diákok a Heidenau lágerben írt Radnóti verseket szavalják, s tán gondolnak arra is, hogy milyen lehetett egy éjszaka annak idején a betonépítményekben, a fapriccseken.
Borban - amelyet "szerb Manchester"-nek hívtak az egykori Jugoszláviában a város külszíni rézbányái miatt - forgalmas helyen, az egészségház előtti parkban áll Radnóti Miklós szobra, Varga Imre alkotása. A szabadtéri ünnepségen Srdjan Marjanovic polgármestertől megtudta a nagyszámú közönség, hogy a városi könyvtár 1979-ben kiadta a költő utolsó verseit, a Bori noteszt, az egyik utca az ő nevét viseli, és az a tervük, hogy az a tér is, ahol most a szobra áll, szintén Radnóti Miklós nevét fogja őrizni.
- Most először vagyok Borban Radnóti-ünnepségen, nagyon megfogtak versei, itt pedig a szobra, a hosszú viharkabátban támaszkodó, lehajtott fejű, szomorúságot árasztó költő figurája. Hidat képez a két nép, a szerb és a magyar között, s rajtunk múlik, hogy ezt jól kihasználjuk a kultúra, a gazdaság, az idegenforgalom területén - mondja Nebojsa Bradic szerb kulturális miniszter, aki színházi szakember. Beszédében azt hangsúlyozta: "az a dolgunk, hogy ne tévelyedjünk el az úton, és akadályozzuk meg, hogy olyan ordas eszmék terjedjenek, és olyan idők jöjjenek, mint amilyenek elvették Radnóti Miklós életét".
Milica Paranosic szerb zeneszerző, aki New Yorkban, a Juilliard zeneakadémián tanít, hátborzongatóan gyönyörűen zenésítette meg a Razglednicákat, amelyeket Danilo Kis fordított szerbre még 1961-ben. A szlávos hangzású, népi siratóéneket idéző kortárs zeneművet az ősbemutatón nagy sikerrel adta elő a belgrádi zeneakadémia kórusa és tanárai ütőhangszeren, fagotton és csellón a bori parkban tartott emlékezésen.
Németh Ferenc, az újvidéki Fórum kiadó igazgatója a városi könyvtárban ugyancsak "ősbemutatót" tartott: Radnóti Miklós Strmom stazom (Meredek út) című kétnyelvű kötetét tárta az emlékezők elé, amely Ács Károly, Bori Imre és Aleksander Tisma válogatásában, Danilo Kis fordításában az 1961-ben megjelent, 25 verset tartalmazó kötet hasonmás kiadása. Létrejöttét a belgrádi magyar nagykövetség támogatta. A kiadó fennállásának 50 éve alatt 2200 kötetet adott ki, köztük a legnagyobb szerb írók mellett sok kétnyelvű munkát, mert a kétnyelvűség adja az irodalmi átjárhatóságot - emelte ki Németh Ferenc.
Szita Szabolcs történész, budapesti egyetemi tanár - aki Baconi Gáborral együtt kutatja a deportálások, a munkaszolgálat történetét - Radnóti és társai halála miatt a politikai elit felelősségét hangsúlyozta. "Radnóti Miklóst kidobták a társadalomból, magyar katona őrizte, verte, ölte - tette hozzá. - Bor ipar- és kultúrváros egyszerre, ezt könyvtára is bizonyítja szép Radnóti fotókiállításával, és azt jelzi, hogy a költő egész életútjával összeköt szerbet és magyart".
