1969. május 26-án egy magát riporternek "álcázó" 14 éves középiskolás fiú bátyja Super 8-as kamerájával felfegyverkezve bekopogott a torontói King Edward Hotelbe John Lennon és Yoko Ono szobájába. Az ajtó csodával határos módon kinyílt, és Jerry Levitan elkészítette élete első, 50 perces interjúját.

Az egykori kamaszgyerek története afféle városi legendává nőtte ki magát. Az erről szóló 5 perces rajzfilm 2008-ban Oscar-jelölést kapott. Címét, az I Met The Walrust (Találkoztam a rozmárral) a Beatles I Am The Walrus című dala ihlette, amelynek szürrealista szövegét Lennon írta.

A legenda könyvben jelenik meg júniusban az Egyesült Államokban és Kanadában a neves Harper and Collins kiadásában. Magában foglalja magát a történetet és Jerry Levitan életrajzát. Ő ma, 54 évesen ügyvéd, színész, Sir Jerryként a gyerekek szórakoztatója a kanadai tv-ben. A kiadó a kötethez James Braithwaite-rajzokat, eddig nem publikált fotókat, az interjúról DVD-t és olyan videofelvételeket ígér, amelyeket az ifjú riporter még azzal a bizonyos Super 8-cal készített - írta a Corriere della Sera című olasz napilap.

A könyv és a benne lévő interjú azért is érdekes, mert kiderül belőle, hogy inkább a világ akkori egyik legnagyobb sztárja volt a riporter, és nem a fiú. Ő kérdezte meg Levitantól, hogy mit gondolnak a kanadai diákok a vietnami háborúról, Pierre Trudeau miniszterelnökről. A fiú úgy vélekedett a kormányfőről, hogy "oké" a fickó. (Lehet, Lennon ezért is határozta el, hogy találkozik a világfi, rockrajongó hírében álló Trudeau-val.) Ő nyugtatgatta a fiút, hogy a Bee Gees nem szárnyalja túl népszerűségben a Beatlest (a Gibb-fivérek első fénykora éppen 1967-69-re esett), és hogy a zene, amelyet ők alkottak, nem avul el.

Türelmesen hallgatta ifjú beszélgetőpartnerét, pedig aki ismeri a sztárokat körülvevő elszigetelő gépezetet, az tudja, hogy az engedélyezett idő általában nagyon szűkre szabott. Igaz, amikor John és Yoko megkezdték nemzetközi békekampányukat, Lennon éppen a korábbi sztárlét helyett ismét "emberközeli" akart lenni. Mindenesetre nem szakította félbe a fiút, amint az izgatottan erősködött, hogy az 1968 novemberében megjelent Beatles-lemez, a dupla White Album tele van rejtett jelzésekkel: higgadtan mondta bele a nagy magnetofon mikrofonjába, amelyet Jerrry egy helyi rádiótól kölcsönzött, hogy nincs az albumon titkos értelem, mágia, csak zene, és hogy a Beatles normális fiúkból áll, akik nem varázslók, nem szuperhősök, legfeljebb abban különböznek kortársaiktól, hogy őket szárnyára vette a hírnév.

És míg az ajtó előtt türelmetlenül toporogtak az igazi újságírók, Lennon és Ono lemezt ajándékoztak Levitannak, és dedikálták neki a Two Virginst, amelyet a fiú hozott magával. A pár egymásra találását megörökítő lemez borítóján John és Yoko meztelenül látható, ezért a kanadai hatóságok, sok más országhoz hasonlóan, betiltották az eredeti tasak forgalmazását.

Lennon adott a fiúnak egy koncertjegyet is azzal az ajánlással, hogy a szervezők fogadják az ifjút úgy, ahogy őt fogadnák, majd mosolyogva, kézfogással búcsúzott el tőle.

Levitan 40 év után sem hiszi el, hogy mindez megtörtént vele.