Az 1919. május 31-i tamási ellenforradalomról és az azt követő megtorlásról szól K. Németh András paksi régész-múzeológus legújabb munkája; a könyvet a szombati bemutatón Ablonczy Balázs történész ajánlotta a közönség figyelmébe.
A könyv szerint a tamási módos parasztok és iparosok felkelésének egy vörösőr, a harcoknak három felkelő esett áldozatul, négy felkelőt pedig rögtönítélő bíróság ítélt halálra. Őket június 1-én agyonlőtték, illetve felakasztották. Tolna megyében ekkor szabtak ki először halálos ítéletet a proletárdiktatúra idején.
A muzeológus utal a felkelést leverő dombóvári fegyelmi szakasz tagjainak visszaemlékezéseire, miszerint Kun Béla azt táviratozta, hogy "tartózkodjanak mindenféle erőszakoskodástól". A küldeményt azonban a távírászok megsemmisítették, mert nem értettek egyet vele, így az ítéletet a székesfehérvári Fabik-csoport három tagja végrehajtotta. A szerző leírja, hogy az egyik áldozat, Hörich Imre alatt elszakadt a kötél, de a tömeg morajlása ellenére még egyszer felakasztották.
A kötet egyik mottója Molnár Györgyöt, a dombóvári direktórium elnökét idézi, aki azt mondta: "Kérem, elvtársaim, akasztani helyes dolog, de csak akkor, amikor szükség van rá." K. Németh András munkája a kronológia mellett tartalmazza a felkelésben részt vevők és a dombóvári fegyelmi szakasz tagjainak névsorát is.
A muzeológus a bemutatón azt mondta, tisztában van vele, hogy "hangyabolyba nyúlt", hiszen könyve vitákat válthat ki. Ugyanakkor megjegyezte, hogy az eseményeket dokumentálva, 250 lábjegyzettel ellátva dolgozta fel. Hozzátette: a megyei források meglehetősen foghíjasak, és érdekes módon a két világháború közötti történettudomány sem foglalkozott sokat a proletárdiktatúra elleni tamási felkeléssel. A korábban a tolnai honvédsírokról publikáló szerző kötetét közli a Kommentár című folyóirat internetes oldala is.
