18 sérültje lett Nagy-Britanniában az idei gloucestershire-i sajtgurítási viadalnak - a sajtokat nem számítva. A "veszteség" jónak minősül, mármint alacsonynak.
A népszokás szerint 3-3,5 kilós sajtokat - kerek formájúkat - gurítanak le Brockworthben minden évben egy hegy meredek lejtőjén, 200 méteres távon, a versenyzők meg rohannak a sajt után. Az győz, aki előbb leér.A 6 ezer főnyi közönség lelkes üvöltözése közepette a főgyőztes Chris Anderson, egy 21 éves brit férfi lett: az öt futam közül két gurításban is a leggyorsabbnak bizonyult, és megúszta egy bokaduzzanattal. Nevét bizonyára kevésszer fogjuk még hallani, mivel rögvest bejelentette, hogy visszavonul a sportágtól. Az ok: hamarosan apa lesz.
Anderson - aki benzinkutas - az idei két győzelmével összesen hatszor diadalmaskodott a viadalon. A női futamban egy új-zélandi hölgy, a 25 éves Michelle Kokiri győzött. Összesen vagy kétszázan szaladtak a sajtok után. Közülük csak nyolcan sérültek meg, tíz orvosi ellátásra szoruló a közönségből került ki: hatan elájultak (hogy mitől, arra nem tért ki a The Daily Telegraph című brit lap). Egy néző egy fáról esett le és gurult végig a dombon.
A versenyzők közül hárman kerültek kórházba: ketten gerincsérülés gyanújával, egy vállficammal. A szervezők nagyobb áldozatszámtól tartottak, mivel a száraz, napos időjárás miatt jó kemény lett a domb talaja. Igaz viszont, hogy tavaly meg az eső miatt tartottak sok sérüléstől, mondván, csúszós a föld. (Nehéz az időjárásnak a kedvükben járni.) A sérülésrekord 1997-ben volt, akkor 33 embert kellett orvosolni.
A kockázathoz képest a nyeremény elég szerény: a megviselt, agyonhorpadt sajtot kapják a győztesek. És még örülhetnek, hogy nem bő hatvan évvel ezelőtt nyertek. Akkoriban ugyanis - a II. világháborús és az azt követő élelemhiány miatt (1941-1954 között) - csak hatalmas fasajtot kaptak a gurításhoz a versenyzők, igaz, igazi sajttal töltve. A töltelék azonban csekély méretű volt, csupán egy kis lyukat fúrtak a fasajtba és abba dugtak valódi gloucesteri sajtot.
A hagyomány egyébként dokumentálhatóan 1826-ra nyúlik vissza, de vélhetően sokkal régebbi, a pogány időkben gyökeredzhet.