Amos Elon izraeli újságíró és kritikus, az ország egyik kiemelkedő krónikása 82 esztendős korában elhunyt választott hazájában, Olaszországban.
Leukémiában szenvedett, "békésen, bár szomorúan" távozott, mondta el felesége, Beth Elon. Hétfőn halt meg abban a toszkánai faluban, ahol élete utolsó éveit töltötte.A Bécsben született, s 1933-ban emigrált Elon jogi és történelmi tanulmányai után az ötvenes években kezdte újságírói pályafutását a Haaretz című izraeli napilapnál. Írásaiban a kezdeteitől nyomon követte a cionista mozgalmat, többek között megírta alapítója, a magyar származású Herzl Tivadar életrajzát. Az 1967-es közel-keleti háború után izraeli értelmiségiekkel együtt az elsők között jósolta meg, hogy az arabok lakta nyugati part és a Gázai-övezet megszállása végzetes következményekkel jár majd Izrael számára. Legismertebb, The Israelis: Founders and Sons (Az izraeliek: alapítók és fiaik) című művében nyíltan támogatta a palesztin nemzeti törekvéseket.
"Jelentősége abban rejlett, hogy a társadalom által elfogadott mítoszokon felülemelkedve, kritikus és ironikus tekintettel, kívülről szemlélte az izraeli társadalmat" - méltatta Tom Segev történész, aki egykor kollégája volt a Haaretznél. Mint kiemelte: Elon kulcsszerepet játszott a héber kultúra formálásában.
A kilencvenes évektől azonban egyre több időt töltött Olaszországban. Krónikásként az európai zsidók élete foglalkoztatta. Utolsóként megjelent, The Pity of It All című kötetével a holokauszt előtti német zsidóság szellemi és kulturális eredményei előtt tisztelgett. 2004-ben végleg Toszkánába költözött, amit a Haaretznek adott interjújában azzal magyarázott, hogy csalódott a szerinte a militarizmus és a vallás felé elmozdult Izraelben. "Toszkána olyan gyönyörű, hogy elolvad tőle az ember szíve. Így aztán az alatt, ami nekem még hátravan, az év java részében ebben a látványban akarok gyönyörködni. Az év többi napjain meg elmegyek Izraelbe és dühöngök" - mondta. A kérdésre, hogy Olaszországban is dühöng-e, azt válaszolta: "nem, Olaszországban nevetek".