A Honvéd Táncegyüttes 1948-ban az első hivatásos néptánc-együttesként alakult meg 22 táncossal, egy zongoristával és egy népdalénekessel. Az azóta eltelt 60 évben a társulatot az aktuális politikai, ideológiai megfontolások, az anyagi helyzet és a művészi elvárások egyaránt többszöri átalakulásra, megújulásra késztették.
A mai napig meghatározó táncszínházi korszak 1982-ben kezdődött el és Novák Ferenc „Tata” nevéhez köthető, aki első (és egyben fontos tánctörténeti) lépésként a Táncművészeti Főiskola szinte teljes végzős osztályával új tánckart és újfajta szemléletmódot hozott az együttes életébe. Az autentikus néptánc mozgásanyagából felépített, nagy nemzetközi sikernek is örvendő narratív táncdrámáival valósággal iskolát teremtett.
„Tata” színházat csinált és igazi társulatot kovácsolt össze, alkotói műhelyéből olyan neves koreográfusok kerültek ki, mint például Horváth Csab vagy Román Sándor, de teret kaphattak a néptánc műfajában általában háttérbe szorított női alkotók is, mint Foltin Jolán, vagy az újabb generációból Horváth Zsófia, vállaltan női perspektívából készített darabjaikkal. A jelen ismét a változás korszaka az együttes életében, hiszen a Honvéd Táncszínház egyesült a szintén nagy múlttal rendelkező Budapest Táncegyüttessel. Az új művészeti vezető Zsuráfszky Zoltán lett, a hivatásos néptánc koreográfusok harmadik generációjának egyik legjelentősebb alkotója, akire a két együttes eltérő arculatának összecsiszolása és a megőrizve-megújítás nehéz, de izgalmas feladata vár. A jubileumi gálaműsoron mindkét tánckar repertoárjából láthattunk válogatást.
A gálaműsor utáni fogadáson megkérdeztük a nagy honvédos generáció néhány táncos tagját, Korniss Péter fotóművészt, Rossa László zeneszerzőt, Török Jolánt a Nemzeti Táncszínház igazgatóját és Zsuráfszky Zoltán művészeti vezetőt is arról, hogy számukra mit jelentett és jelent ma a Honvéd Táncszínház.