A Honvéd Táncegyüttes 1948-ban az első hivatásos néptánc-együttesként alakult meg 22 táncossal, egy zongoristával és egy népdalénekessel. Az azóta eltelt 60 évben a társulatot az aktuális politikai, ideológiai megfontolások, az anyagi helyzet és a művészi elvárások egyaránt többszöri átalakulásra, megújulásra késztették.
A mai napig meghatározó táncszínházi korszak 1982-ben kezdődött el és Novák Ferenc „Tata” nevéhez köthető, aki első (és egyben fontos tánctörténeti) lépésként a Táncművészeti Főiskola szinte teljes végzős osztályával új tánckart és újfajta szemléletmódot hozott az együttes életébe. Az autentikus néptánc mozgásanyagából felépített, nagy nemzetközi sikernek is örvendő narratív táncdrámáival valósággal iskolát teremtett.

A gálaműsor utáni fogadáson megkérdeztük a nagy honvédos generáció néhány táncos tagját, Korniss Péter fotóművészt, Rossa László zeneszerzőt, Török Jolánt a Nemzeti Táncszínház igazgatóját és Zsuráfszky Zoltán művészeti vezetőt is arról, hogy számukra mit jelentett és jelent ma a Honvéd Táncszínház.