A karlsruhei szövetségi bíróság engedélyezte, hogy Németországban is bemutassák azt az amerikai-német filmet, amely minden idők egyik leghírhedtebb "kannibálsztoriját", Armin Meiwes történetét dolgozta fel.
A Martin Weisz berlini rendező által készített filmben, amely az Egyesült Államokban 2006-ban szinte minden mozilátogatót sokkolt, egy amerikai diáklány jár az emberevő nyomában, a helyszínek eredetiek, a műfaj: horror.A film annak a számítógépes szakembernek a történetét mutatja be, aki tettével annak idején megrázta Németországot. Az akkor 40 éves Armin Meiwes 2001-ben a hesseni Rotenburgban ugyanis előbb leszúrt, majd feldarabolt, s végül apránként "elfogyasztott" egy Bernd-Jürgen Brandes névre hallgató 42 éves berlini mérnököt.
Meiwes az interneten keresztül ismerkedett meg áldozatával, miután hirdetést adott fel, nem titkolva, hogy valakit le akar mészárolni és meg akar enni. Így jutott a minderre önként vállalkozó Brandes 2001-ben Rotenburg városába, s így került sor március 10-én a videón is megörökített különös mészárlásra, amelynek "bevezetőjeként" közösen fogyasztották el Brandes nemi szervét. Meiwes ezután - a közösen kidolgozott forgatókönyv alapján - konyhakéssel szurkálta halálra a mérnököt, majd feldarabolta a holttestet, s nejlonzsákokba gyömöszölve a mélyhűtőbe tette a darabokat. Időnként elővett egyet, felolvasztotta, elfogyasztotta az emberhúst, saját bevallása szerint több mint 20 kilót.
Armin Meiwes 2003-ban maga jelentkezett a rendőrségen, s vallotta be tettét. Az elmeszakértők beszámíthatónak nyilvánították, utalva arra is, hogy szomszédai kifejezetten nyugodtnak, szerénynek, udvariasnak, segítőkésznek festették le. A hatóságok végül 2006 májusában életfogytiglani börtönre ítélték.
A sors iróniája, hogy a film németországi bemutatása ellen maga a rotenburgi kannibál néven ismertté és hírhedtté vált Meiwes tiltakozott, mégpedig személyiségi jogaira hivatkozva. Egy berlini bíróság korábban helyt adott panaszának, a karlsruhei szövetségi bíróság most azonban másként döntött. A művészet szabadságának elvére hivatkozva lehetővé tette, hogy a perverz mészárlást követő különös "falatozást" is megidéző filmet a német mozilátogatók is láthassák.
A nyers hús német kifejezésére, a roh szóra utalva a - Rotenburg helyett - Rohtenburg címet viselő film egyébként meglehetősen bizarr, s nem csak sokkolóan, de rendkívül élethűen ábrázolja a történteket.
Az "alkotást" egyesek Marco Ferreri olasz rendező 1973-ban készült A nagy zabálás című filmjéhez hasonlították, amelyben négy barát egy vidéki házban zavartalanul elégíti ki ínyenc vágyait meghívott prostituáltak társaságában. A gasztronómiai élvezet állati zabálássá fajul, párhuzamosan a rafinált szexuális örömszerzés elfajulásával.
Általános vélekedés szerint azonban a Rohtenburgot semmilyen más filmhez nem lehet hasonlítani, sem a horror, sem a gasztronómia vonatkozásában.