Delger, a pásztor a messzeségbe vesző észak-kínai sztyeppét pásztázza tekintetével, rátámaszkodva a karám fakerítésére, amely nyájának egyedüli védelme a térségben ólálkodó halálos ellenséggel szemben.
"Éjszaka jönnek, de soha nem hallani őket. Ha valami megüti a fülünket, az a juhok vészkiáltása, de akkor már késő" - meséli a 44 éves juhtenyésztő, aki az utóbbi két évben negyven állatából hatot vesztett el a Belső Mongólia kínai tartományban mind gyakrabban garázdálkodó farkascsordák támadásai miatt.A farkasok csaknem kipusztultak Mao Ce-tung (Mao Zedong) idején, mivel a kommunista vezető kiirtásukra bíztatta a lakosságot. Úgy vélte ugyanis, hogy veszélyeztetik a mezőgazdasági és ipari termelés utópikus méretű növelésére irányuló terveit. A farkasok ma viszont védett állatok, de mind gyakoribb támadásaik nyomán a pásztorok és egyes helyi hatóságok sürgetik, hogy oldják fel vadászatuk tilalmát.
"Bennünket, pásztorokat nem védenek eléggé. A farkasokra nem szabad vadászni. De mi lesz velünk?" - panaszkodik Delger, aki a Kínában élő mongol kisebbség számos más tagjához hasonlóan csak családnevét használja. A támadások olyan gyakorivá váltak, hogy Belső Mongólia Alxa nevű körzetében a hatóságok tavaly júniusban 100 kilométeres kerítést építettek a szomszédos Mongólia határának közelében. Alxa pásztorai az elmúlt két évben az állami média közlése szerint több mint 600 juhot és 300 tevét vesztettek. Az állatokkal farkasok végeztek. Belső Mongólia más körzeteiből hasonló veszteségeket jelentettek.
Decemberben farkast láttak a Nagy Falnál, alig 50 kilométerre Pekingtől - erre a kínai sajtó szerint vagy negyed százada nem volt példa. Nem világos, hogy mi magyarázza a ragadozók új keletű bátorságát. A kormányjelentések és az állami sajtó beszámolói azt hangoztatják, hogy a farkaspopuláció a környezetvédelmi intézkedéseknek köszönhetően - vagy következtében - nőtt.
Kao Csung-hszin (Gao Zhongxin) farkasszakértő szerint azonban ennek éppen az ellenkezője a valószínű: a farkasok azért támadják a nyájakat, mert a környezeti feltételek romlása, a sivatagosodás és a fokozódó emberi jelenlét csökkentette természetes prédáik állományát. "A farkasok száma feltehetően stabilizálódott, de a sivatagosodás és a sztyeppe pusztulása egyre nagyobb méreteket ölt, és új fenyegetést jelent számukra" - fejtette ki a kutató az AFP francia hírügynökségnek.
A nagy hódító, Dzsingisz Kán a farkascsordákról mintázta rendkívül mozgékony lovasságát, amellyel minden idők legkiterjedtebb szárazföldi birodalmát hódította meg. A mongol nomádok évszázadokon át küzdöttek a farkasok ellen, hogy megvédjék nyájaikat, ugyanakkor a sztyeppék őreiként istenítették ezt a ragadozót.
"A farkasok a mongol kultúra központjában állnak, de ma kevesebb van belőlük. A fiatal mongolok nem is hallják már a régi farkastörténeteket, ez a dolog kezd kihalni" - mutat rá Lu Csia-min (Lu Jiamin) író, aki fiatal korában, a "kulturális forradalom" idején a mongol pásztorok között élt. Farkastotem címmel nagysikerű bestsellert írt (álnéven), amelyben a mongol farkaskultusz témáját dolgozta fel. Ő is egyetért azzal, hogy a fokozódó farkastámadások mutatják: az állatokra nyomás nehezedik. Ezt rossz jelnek tekinti a Kínában élő hatmilliós mongol etnikum és annak kultúrája számára.
A vadászati tilalom feloldását sürgető felszólításoknak mindeddig nem lett foganatjuk, ugyanakkor Kao szerint egyes területeken elterjedt az orvvadászat. Delger pedig egyelőre közelebb tartja otthonához a nyájat, és nem engedi szabadon éjszakára. A juhok ára az utóbbi időben csökkent, ami még inkább nehezíti a pásztor helyzetét, és a farkasok áldozatává vált állatokért kilátásba helyezett kárpótlást sem kapta meg. "Régen a farkasok vadon élő állatokra vadásztak. Ma ránk" - mondja Delger.