Kilencven éve, 1919. június 3-án született Máriássy Félix, a Budapesti tavasz, az Egy pikoló világos, a Nem ér a nevem és még számos nagysikerű film Kossuth-díjas rendezője.
A Szepes vármegyei Márkusfalván született, a filmszakmába húszévesen került. A Hunnia filmgyárban egyebek között Radványi Géza oldalán leste el a szakma fortélyait, volt vágó és segédrendező.1945 után a Magyar Filmgyártó Rt.-nél készített néhány dokumentumfilmet, részt vett Radványi remeke, a Valahol Európában létrehozásában, a Talpalatnyi föld vágásában. 1949-ben kezdett önállóan rendezni, kezdetben sematikus munkásfilmek kerültek ki keze alól. Az 1950-es Kis Katalin házasságának például jellemző jelenete, amikor az ifjú házasok az államtól kapott új lakásba költözve elsőként a munkásosztály vezetője fényképének keresnek helyet a falon, csak azután ölelik meg egymást. Máriássy őszinte hittel készítette ezeket a filmeket, érdekelte a munkásember sorsa, és később őszintén döbbent rá a hibákra.
Tehetségének első igazi megnyilvánulása a Móricz Zsigmond regénye alapján 1954-ben forgatott Rokonok, az egyik legjobb Móricz-adaptáció. Ezt követte 1955-ben a Budapesti tavasz, amely több volt, mint Karinthy Ferenc regényadaptációja: benne volt a rendező, a szerelmes katonaszökevény szerepét alakító Gábor Miklós személyes élménye is a felszabadulás időszakáról, nem véletlenül válogatták be 1968-ban a "Budapesti 12", a II. világháború után készített legjobb tizenkét film közé. A munkásemberek magánéleti problémáival foglalkozott az 1955-ös Egy pikoló világos, amely 1956-ban elnyerte a Karlovy Vary-i fesztivál nagydíját. Az 1957-ben készült Külvárosi legenda történetét a hatalom nyomására a harmincas évekbe kellett átültetnie feleségével, a több művének forgatókönyvét is jegyző Máriássy Judittal, de a komor hangulatú filmet így sem játszották sokáig.
Máriássy munkáskörnyezetben játszódó filmjeiben egyre határozottabb lett az együtt érző, de határozott kritikai hang, példa erre a Csempészek, az Álmatlan évek, a Fapados szerelem, a Hosszú az út hazáig, a Próbaút, a Karambol. A művészvilággal foglalkozó Pirosbetűs hétköznapok mellett új hangot, témát jelentett a kisvárosi környezetben játszódó Fügefalevél, a mezőgazdasági pilóták életét bemutató Kötelék és a hírhedt ellenforradalmárról, Prónayról készült groteszk, az Imposztorok. Élete utolsó szakaszában szívbetegsége miatt már keveset forgatott, a televíziónak készített dokumentum- és kisjátékfilmeket.
1948-tól tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, a szakma mellett erkölcsi felelősségre és önérzetre is nevelt a rá jellemző nagy tapintattal egy új rendezőnemzedéket, többek között Szabó Istvánt, Huszárik Zoltánt, Elek Juditot, Kardos Ferencet, Kézdi-Kovács Zsoltot, Gábor Pált, Rózsa Jánost. 1956-ban Kossuth-díjat, 1969-ben érdemes művész címet kapott.
A sokszor különc, hallgatag, gátlásosnak tűnő, de fél tucat nyelvet ismerő, romantikus alkatú rendezőt ismerősei "Bárónak" nevezték, noha valójában a család másik ága viselte a címet. Máriássy Félix ötvenhat éves korában, 1975. január 26-án halt meg Szőnyben.
