Egy vörösvércsepár rakott fészket a budapesti Magyar Természettudományi Múzeum egyik ablakának párkányára; a tojásból kikelt négy vércsefióka és szüleik élete webkamerán keresztül nyomon követhető az intézmény honlapján.
A tájékoztatás szerint hasznos lett volna tudományos szempontból a madarak meggyűrűzése ('megpatkolása'), ez azonban felboríthatta volna a madarak életét: az öregek esetleg még ott is hagyhatták volna a fiókákat.
A vörös vércse széles elterjedésű faj, Eurázsiában és Afrikában a tundra és esőerdőöv kivételével mindenütt előfordul. Hazai állománya 3500-5000 pár közt mozog. Az 1960-as évek elején jelentősen lecsökkentették állományát a mezőgazdasági pocokirtó szerek. A napjainkra újra megerősödött állományt leginkább a középfeszültségű elektromos vezetékek veszélyeztetik.
Mezőgazdasági területek, mezők, gyepek melletti erdősávokban, fasorokban fészkel leginkább, a zártabb erdőket kerüli. A sólyomfélékre jellemző módon nem épít fészket, hanem a varjúfélék (elsősorban szarka, vetési és dolmányos varjú) fészkeit foglalja el. Megtelepszik homokbányák, löszfalak üregeiben is, sőt, egyre gyakrabban a nagyvárosokban is. Nagyobb épületek padlásterein, üregeiben, szoborfülkéiben és párkányain fészkelnek a városi populációk, de a kihelyezett költőládákat is szívesen elfoglalják.
A fészekalja 3-8 tojásból áll, ezeken a tojó 28-30 napig kotlik, ez alatt a hím eteti. A fiókák kikelésük után még 28-30 napig tartózkodnak a fészekben. Eleinte csak a tojó eteti őket a hímtől kapott táplálékkal, később mindkét szülő részt vesz a táplálékszerzésben. A szülők kirepülés után 1-2 hétig még etetik a fiatal madarakat.
Elsősorban rágcsálókkal táplálkoznak, de gyíkokat, kisebb madarakat és nagyobb rovarokat is zsákmányolnak. Vonuló madár, de az állomány egy része áttelel. A Magyarországon fészkelő madarak a Mediterráneumban és Észak-Afrikában telelnek. Védett madár, eszmei értéke 50 000 forint .
