A nyugat-afrikai ország vezetője, Yahya Jammeh a legsötétebb rettegés államát vezeti. Véres boszorkányüldözés, kínzások, kényszerkúra hallucinogén anyagokkal.
A nyugat-afrikai Gambiában az emberek már hozzászoktak a vaskézzel uralkodó Yahya Jammeh köztársasági elnök furcsaságaihoz, egyebek között ahhoz, hogy gyógyfüvekkel és banánkúrával gyógyítja az AIDS-t, lefejezéssel fenyegeti a melegeket, csak ő hajthat át az óriási diadalív alatt, amelyet hatalomátvétele emlékére emeltek a fővárosban, Banjulban. Mint ahogy a mindennapok részévé váltak a mindenütt látható, mosolygós arcképei is a bizonyítható eltűnésekkel, a kínzásokkal, a több tucatnyi ellenzéki újságíró és politikus bebörtönzésével egyetemben.A közelmúltban aztán lezajlott egy felkavaró és roppant furcsa hadjárat, amelytől az emberek még hetekkel a befejeződése után is szédülnek, és szó a szoros értelmében rosszul lesznek. A jelekből ítélve az elnök aggódni kezdett a boszorkányok miatt ebben a mangófákkal, trópusi bozóttal, piszkos utakkal és számtalan rendőrségi útellenőrző ponttal teli afrikai országban, amelynek atlanti-óceáni strandjaira Európából járnak a napimádó turisták, mit sem tudva a közeli Two Miles állami börtönben folyó tevékenységről, ahová a rendszer ellenfeleit viszik.
A dobszóval kísért kampányt tükrökkel és porceláncsigával borított, vörös tunikát viselő emberek irányították. Gambiaiak tucatjait, ha nem százait hurcolták el falujukból buszokon titkos helyekre. Arra kényszerítették őket, hogy dögletes szagú kotyvalékot igyanak, amelytől hallucinációik támadtak, kegyetlenül megfájdult a gyomruk, sőt egyeseket annyira megzavart, hogy lyukat próbáltak ásni a kővel burkolt padlóba, mások falra másztak, néhányan pedig meg is haltak szemtanúk és az Amnesty International (AI) jogvédő szervezet szerint. Az AI legalább hat halálesetről tud.
A "kúra" célja az volt, hogy kiirtsák a boszorkánymestereket és varázslókat, akik kárt okoznak az országnak. Sokan a bozótosokba vagy a szomszédos Szenegálba menekültek rémületükben, egész vidékek maradtak lakatlanok. A kampány január végétől két hónapon át tartott az 1,7 millió lakosú országban, de még később is lehetett találkozni a boszorkányvadászokkal, akiknek a kísérőiben kormányügynököket ismertek föl. A falusiaktól megkövetelték, hogy áldozzanak állatokat - vörös kecskebakot és vörös kakast - a rájuk bocsátott rontás ellen.
A gambiai kormányzat nem válaszolt a hadjárattal kapcsolatos üzenetekre és telefonhívásokra, nem reagált a boszorkányüldözésről a Foroyaa című ellenzéki lapban megjelent cikkekre sem a kiadó, Sam Smarr szerint. (Foroyaa szabadságot jelent a helyi mandinka nyelven.) Az Amnesty International pedig egy sajtóközleményt kapott a főügyésztől, amely szerint az ilyen boszorkányvadászat "elképzelhetetlen". Sok azonban a tanúvallomás, és a hozzáértőknek kevés kétségük van afelől, hogy az üldözés valóban megtörtént a volt brit gyarmaton, amely a Világbank listáján 209 ország közül a 195. helyen áll - tehát a legszegényebbek közé tartozik - évi 270 dolláros fejenkénti jövedelemmel.
A rajtaütéseket a falusiak szerint a "zöld fiúk", az elnök legvérmesebb és legodaadóbb politikai támogatói vezették, akiket Abdoulaye Saine, az Ohio állambeli Miami Egyetem politikai elemzője "polgárőröket játszó fenegyerekeknek" nevezett. Gyakran zöld színű ruhába öltöznek, és az arcukra is zöld festéket kennek - ez Jammeh elnök politikai pártjának a színe. A razziákat erőszakkal, fegyveres fenyegetéssel hajtották végre, a puskacsöveket főként az öregekre szegezték - számoltak be róla szemtanúk és helyi tudósítók.
Az elnök 15 éves, brutális diktatúráját szemlélve is kirívó, ami történt - hangsúlyozza a Gambiában még megmaradt néhány rendszerbíráló. Jammeh 1994-es puccsa óta legalább 27 újságíró menekült el az országból, egyet meggyilkoltak, egy pedig nem került elő azóta, hogy őrizetbe vette a nemzeti hírszerző ügynökség. Leírások szólnak a börtönökben elektrosokkal, késsel és égő cigarettával végrehajtott kínzásokról.
"Az embereket már nem védi a törvény, az egész ország pánikban van. Az az érzés tölti el az embereket, hogy ha ez megtörténhetett, akkor minden megtörténhet" - magyarázza Halifah Sallah, aki a maroknyi parlamenti ellenzéki élén állt 2002 és 2007 között. Ő magát is letartóztatták már négyszer.