Történész vagyok, nem próféta, csupán a múltat ismerem, a jövő eseményeire legfeljebb a múltat vetíthetem előre - hangsúlyozta John Lukacs magyar származású amerikai történész, író az MTA Könyvtárában tartott beszélgetésen, ahol Lovas Rezső fizikus, akadémikus a tudásról, a haladásról, de legfőképp történelemszemléletéről és gondolatairól faggatta világhírű vendégét.
"A történetírás és a regényírás szoros kapcsolatban áll egymással" - hangsúlyozta John Lukács, hozzátéve, hogy mindkét műfajban születő műveknek plauzibilisnek, azaz hihetőnek kell lenniük. Mint mondta, nem volt görög, római, középkori, vagy reneszánsz regény. "A regény nem létező emberekről szól, a regény szereplőinek plauzibilisnek kell lenniük, mert csak úgy érthetjük meg, hogy ez az ember, ez a család, ez a szerelem, ez az ambíció ekkor és ebben a közegben létezhetett" - magyarázta. Mindennek megvan a történelme, még a tudománynak is. "El kell fogadni, hogy először keletkezett a természet, majd megjelent az ember, s végül a természettudomány. Tehát természettudomány ember nélkül nem létezik. Az emberi ismereteknek, emberi tudásnak, emberi léleknek azonban megvannak a korlátai" - mondta John Lukács, hozzátéve, hogy a tudóst a tudástól nem lehet elválasztani.
Egyre többet tudunk, de a tudás nem mennyiségi, hanem minőségi kérdés.
"Nem az a kérdés, hogy többet tudjunk, hanem jobban" - magyarázta.
Felemás John Lukacs viszonya a haladáshoz. Mint mondta, amikor 1946-ban az Egyesült Államokba érkezett, megdöbbentette a csaknem feltétlen amerikai optimizmus, az a hit, hogy minden csak jobb lehet, jobb lesz. Napjainkban azonban már Amerikában sem jelent a haladás olyan feltétlen jót, mint hitték 40-50 évvel ezelőtt. Az orvostudományban elért haladás valóban javított az emberek életminőségén, de elmondható-e ez az atomfizikáról?
"A haladás túlhajszolt értelmezése nevetséges" - szögezte le a történész. John Lukacs beszélt a történelmi tudatnak a politikába való behatolásáról. Az emberek egyre jobban átlátják, hogy a nemzetek, ahogy az egész emberiség valamiféle történelmi termék és reményei szerint tanulnak valamelyest a történelemből.
"A politika nem logikából áll, a hagyományok, a nemzeti önzés határozza meg egy állam cselekedeteit. A történelmet sem a logika alakítja, ahogy a legtöbb ember életét sem" - magyarázta John Lukács, aki beszélt az amerikai demokráciaexportról, ahogy a multinacionális vállalatok hatalmi szerepéről, ami világjelenség, és a gazdasági válságról. "A gazdasági problémák és a gazdasági intézmények jelentőségét túlértékelik. Extrém esetek kivételével, mint amilyenek az éhínség, járványok, a nagy problémák soha nem anyagiak, gazdaságiak, hanem szellemi, lelki, politikai korrupciók és sérülések veszélyeztetik egy nemzet életét" - hangsúlyozta John Lukacs.
Lovas Rezső a beszélgetés végén a történészt az újkori demokráciák rákfenéjéről, a nacionalizmusról és a populizmusról kérdezte, amelyeknek a XX. században a német és a szovjet diktatúra volt a tragikus következménye. Előfordulhat, hogy olyan társadalmi tendenciák alakulnak ki, amelyek ugyanolyan radikális, szélsőséges jelenségekbe torkollnak, mint a nácizmus és a kommunizmus? - tette fel a kérdést a fizikus.
"A parancsuralmi rendszerek nem térnek vissza. A történelem és az emberi élet nem úgy működik, mint az inga. Az emberi butaság, gyarlóság, gonoszság következtében az inga elér egy pontot, de nem tér vissza oda, ahol volt. Az inga kileng, de egy másik irányban. Az emberi élet és a történelem folyamata nem mechanikus" - hangsúlyozta John Lukacs.
