Pénteken lett volna 80 éves a bergen-belseni koncentrációs táborban 1945 tavaszán 15 évesen tífuszban meghalt Anne Frank, akire pénteken emlékezett Németország. Szülővárosában, a Majna-parti Frankfurtban emlékünnepséget rendeztek, és megemlékezést tartottak az egykori koncentrációs táborban is.
Az évforduló alkalmából Anne Frank egyetlen élő rokonával, apai ágú unokatestvérével, Bernhard Eliasszal készített interjút a Die Welt. Elias szintén Frankfurtban született, 1925-ben. A család 1931-ben Svájcba települt át, s ott élte túl a nemzetiszocializmust. Anne naplójában Bernd néven többször tett említést róla. 1996 óta ő a naplóval kapcsolatos szerzői jogokat igazgató baseli Anne Frank Alapítvány elnöke.
Az interjúban elmondta, hogy unokatestvérével röviddel a háború kitörése előtt találkozott utoljára. "Anne nem volt csodagyerek, hanem egy okos, kedves, vidám és fantáziadús kislány, akinek számtalan ötlete volt arra, hogy mit játszunk" - emlékezett Bernhard Elias, aki szerint az akkor kilenc éves kislány szinte "megőrült" a színházért.
"Akkoriban egyszerűen csak a kis unokatestvérem volt, akit nagyon szerettem. De azáltal, hogy ő volt Anne Frank, a háború után döntően befolyásolta életem alakulását, egészen a mai napig" - mondta el Elias, szomorúan téve hozzá, hogy Annéval ellentétben ő elvégezhette a színi főiskolát.
Unokatestvérével kapcsolatban eddig több ezer interjút adott, s neki köszönheti, hogy beutazta az egész világot. Tavaly például az akkori amerikai elnök hívta meg vacsorára, és a naplóról beszélgettek. De Anne nemcsak az Egyesült Államokban ismert, hanem Japánban is, ahol szinte szentnek tartják őt. Egy rózsafajtát is elneveztek róla, s azóta szerte az országban minden iskolában - a béke jeleként - elültetik az "Anne Frank rózsát". Több japán városban szobrot emeltek emlékére, Fukujamában pedig holokausztmúzeumot hoztak létre, amely szinte kizárólag Anne és apja, Otto Frank életével foglalkozik - mondta el Bernhard Elias, aki szerint a japánok talán ezzel is feledtetni akarják háborús múltjukat.
És hogy mit érzett akkor, amikor ő maga első ízben olvasta el unokatestvére - a háború éveiben írt - naplóját? Ezzel kapcsolatban Anne apját, a háborút a családból egyedül túlélő és a naplót 1947-ben kiadó Otto Frankot idézte, aki annak idején kijelentette: "Nem ismertem a lányomat mindaddig, míg a naplót el nem olvastam". "Ugyanezt éreztem én is. Annét egy vidám, eleven kislányként ismertem, mígnem elolvastam a könyvet, amelynek mélysége egyszerűen hihetetlen" - jelentette ki Elias.
A kérdésre, hogy a napló melyik mondata ragadta meg leginkább, az egyetlen élő rokon Anne Franktól azt idézte, hogy "egyszer talán ismét emberek leszünk és nemcsak zsidók".
