Akár tetszik, akár nem, a kenyér a legfontosabb élelmiszerünk. Kenyeret sütni felemelő érzés: az első sikertől kezdve végérvényesen uraivá válhatunk saját élelmezésünknek, hisz nem számít többé az ünnepek előtti kenyérhiány vagy váratlan vendégsereg betoppanása. Sőt, még villoghatunk is új tudományunkkal.

Elég, ha van egy jó sütőnk, és tartunk otthon az alapanyagokból egy kis készletet. Azoknak, akik ételallergiával vagy intoleranciával küzdenek, melegen ajánlom, hogy süssenek maguknak kenyeret: így biztosak lehetnek az összetevőkben, és nem kell a bioboltok nyitvatartási idejét sem lesni.

A következő két kenyér szép is, finom is, ráadásul sokáig elállnak – és az elsőt fogyaszthatják azok is, akik nem ehetnek élesztővel készült ételeket, a másodikat pedig azok, akiknek kerülni kell a búzalisztet.

Graham kenyér

Ezt a bámulatosan egyszerű, és nagyon finom, élesztőmentes kenyeret egy barátnőm sütötte először nekem: mikor telefonáltam, hogy indulok, kezdte el készíteni, és fél óra múlva már a frissen sült kenyér illatára érkeztem. Lágy, könnyű, nyári kenyér, saláta mellé kiváló! Kezdőknek is ajánlom!



A szárazanyagokat tálban összekeverjük, a hideg tejhez öntjük az olvasztott vajat, hozzáadjuk, és jól elkeverjük a tésztát.

Lágy tésztát kapunk, melyet ajánlatos kerek, kis peremmel rendelkező tepsiben sütni, hogy tartsa a formáját.

A tésztából lapos, kerek cipót formálunk, a sütőpapírral bélelt, vagy kivajazott tepsire tesszük, tetejét késsel kereszt alakban bevágjuk, kicsit megkenjük vízzel, és megszórjuk a kiválasztott maggal. 180 °C-osra előmelegített sütőben világosbarnára sütjük.

Rozskenyér

Nehezen találtam olyan receptet, amellyel tényleg sikerül tisztán rozslisztből kenyeret készítenem. A rozsliszttel az a probléma, hogy kemény és tömör marad, ha csak magában használjuk - ezért a legtöbb kenyeres recept becsempész egy kis búzalisztet a tésztába. (A rozslisztből egyébként nem csoda, hogy erős és kiválóan kötő ragasztót főztek eleink.)

Sokat próbálkoztam a kovászkészítéssel is, de van egy olyan érzésem, hogy azt nem lehet könyvből megtanulni: mire hivatalosan összeerjedt a rozsliszt a víz és a cukor, mindig olyan érzésem volt, hogy azt a büdös trutyit talán nem kéne olyan dologban felhasználni, amit a szánkba szeretnénk venni.



Szerencsére nemrég találtam a boltban szárított kovászt viszonylag baráti áron, és kaptam egy tippet, miszerint egy kevés ecet sokat segít a kenyér növekedésében, így végre sikerült olyan kenyeret sütnöm, ami annak ellenére, hogy rozsból készül, mégis levegős és finom.

Tálba szórtam a lisztet, sót, köményt, élesztőt, cukrot, kovászt és a magokat, és összekevertem. Hozzáöntöttem a langyos vízből annyit, hogy gyúrható legyen a tészta, és jó alaposan átdagasztottam (kb. 10 perc, és robotot is használtam...

Letakartam, és a 40 °C-os sütőben 2 órát kelesztettem. Akkor újra jól átgyúrtam, megformáztam kenyérnek, sütőpapírral bélelt tepsire tettem, és még fél órát melengettem.

Sütés előtt a kenyér mellé a tepsire tettem hőálló pohárban vizet, hogy nedvesítse odabent a levegőt. Közben a sütőt előmelegítettem 250 °C-ra, és az alsó rácson (légkeverésen 230 °C-on) 10 percig sütöttem, aztán magasabbra tettem a rácsot és lejjebb vettem a hőt, és 200 °C-on (légkeverésen 180 °C-on) még 45 percig sütöttem.

Ez a kenyér is akkor jó, ha megkocogtatva kong a feneke.

További kenyérreceptek itt olvashatók.