A második világháborúban hősi halált halt magyar katonák, leventék emlékművét avatták fel szombaton délután a Veszprém megyei Küngös község temetőjében: nyolc honvéd és tizenegy levente sírja mellé emelték a márvány emlékművet. Az elesettek közül a legfiatalabb 16, a legidősebb 37 éves volt.
Beszédében rámutatott: a Margit-vonal itt húzódott a falunál, s egyike volt azon védvonalaknak, amelyiknél a legnagyobb, legpusztítóbb harcok folytak.
A hadtörténeti dokumentumokból is az derül ki, hogy rendkívül borzalmas, még a hadviselésben jártas katonák szerint is szokatlan erejű harcok dúltak ebben a térségben - mondta a honvédelmi miniszter. Hangsúlyozta, hogy az 1945. január 18-án lezajlott csata során - amikor a Küngösön eltemetett 19 katona is hősi halált halt - mindkét fél vesztesége több mint 70 százalékos volt.
A Küngösnél elesett magyar katonaáldozatok többsége rosszul felszerelt, rosszul képzett volt, köztük sokan tizenéves leventék voltak - emlékeztetett a miniszter. Rámutatott: a nyilas rémuralom rendeletére a leventéket összegyűjtötték az országban, s németországi kiképzésre vagy azonnal harcoló alakulathoz vezényelték őket.
Akár csak az itt nyugvókat is, akik 16-17 éves ifjak voltak, akik a háború kitörésekor még kisgyerekek voltak, s akik élni, játszani, tanulni és felnőni akartak - mondta Szekeres Imre. Nyilván voltak álmaik és terveik, mint a mi gyermekeinknek, de a háború, s a "rémuralom propagandája és törvénye" ide irányította őket Küngösre, az itteni harctérre - mutatott rá a honvédelmi miniszter, hozzátéve: "sajnos a szerelem, a dolgos élet, a családalapítás helyett a hősi halál várt rájuk".
Szekeres Imre szerint "mi, magyarok 1941-1945 között egymillió honfitársunkat vesztettük el"; köztük több százezret munkaszolgálatba és gázkamrákba küldtek, de több százezerre tehető azon civil áldozatok száma is, akik a bombázások és front miatt vesztették életüket, akiknek "még a védekezés joga és reménye sem adatott meg".
A miniszter emlékeztetett arra, hogy nincs olyan település az országban, ahol a főtéren vagy főutcán ne állna hősi emlékmű, s közülük a legtöbb az ismeretlen katonának állít emléket. Mától viszont eggyel több olyan van, amelyet ismert hősök nyughelyének tekinthetünk, mert név szerint tudjuk, hogy Küngösön kikre emlékezhetünk közösen - mondta.
A miniszter ugyanakkor rámutatott arra is, hogy a magyar honvédek emlékének megőrzése mellett "őrizzük meg a hazánkban elhunyt más népek, nemzetek fiainak az emlékét is, mert bármilyen nemzetiségűek, hitvallásúak voltak, a mi földünkben nyugszanak".
Szekeres Imre és Szabó Gergely, Küngös független polgármestere közösen leplezte le a márvány emlékművet, amelyen a Hősi halottaink felirat alatt nyolc katona (tizedesek, szakaszvezetők és törzsőrmesterek), valamint tizenegy levente neve, életkora szerepel. Az áldozatok közül a legfiatalabb 16, a legidősebb 37 éves volt.
Ezt követően a katolikus és protestáns tábori püspökség lelkésze és plébánosa mondott kegyeleti imát. Emléklapot vehetett át a minisztertől Rácz Zoltán nyugdíjas nagykőrösi lakos, aki leventeként részt vett a Küngösnél zajló harcokban, s mellette lőtték le 16 éves, László nevű ikertestvérét.
